Schek László plébánosra emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

A vasárnap hajnalban elhunyt Schek László áldozópap, plébános lelki üdvéért mutatott be gyászmisét hétfő délután a nagyváradi székesegyházban Böcskei László megyés püspök. Elmélkedésében kitért arra, hogy Schek László vasárnap kora reggel költözött el e földi világból, miután hosszabb ideig kórházban is feküdt, ahol kezelték őt. Az elmúlt hónapokban többféle betegség terhét hordozta, és úgy a margittai Caritas-otthonban, mint a nagyváradi Szent Márton Idősek Otthonában szeretettel gondoskodtak róla.

A főpásztor felidézte, hogy amikor meglátogatta a kórházban, ugyanaz az „eredetiség” nyilvánult meg a részéről, ahogyan sokan ismerték őt. Amikor meglátta a püspököt beöltözve a hatályban levő egészségügyi előírásoknak megfelelően, mosolyogva és némi humorral megjegyezte, hogy alig látják egymást. Ő leült az ágya mellé, kiszolgáltatta a szentségeket, László atya pedig elcsendesedett, és azt mondta: legyen minden az Úr akarata szerint. Ezzel pedig jelezte tulajdonképpen, hogy előkészült a nagy útra, hogy Isten színe elé álljon.

Azt is kiemelte a megyés püspök, hogy Schek László emberközeli pap volt, Istent, az embereket és a hivatását szerető lelkipásztor. Bizonyára sokak fülében visszacseng az a szó, hogy testvér, hiszen általában mindenkit így szólított. Most, hogy búcsúznunk kell tőle, tanulhatunk a távozásából, hogy mi is a helyes irányba tudjunk haladni, és a jó úton megmaradni. Kiválasztottsága révén felegyenesedett, mert életében megérintette őt Krisztus, és ez történik velünk is, amikor Isten megszólít bennünket. Hagyta, hogy az Úr szavai rezonáljanak benne, és így kell tennünk nekünk is, hiszen mindannyiunkat, személyesen megszólít a Teremtő Atyánk. Ugyanakkor az elhunyt plébános példát mutatott nekünk abban is, hogy észrevette: mindig adódik rá alkalom és lehetőség, hogy Isten üdvözítő tervének megfelelően cselekedjünk – hangsúlyozta a váradi egyházmegye vezetője.

Schek László 1957. július 18-án született Monospetriben. Teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte, ahol 1989. június 25-én szentelték pappá. Segédlelkész volt Nagyvárad-Olasziban, plébános Királydarócon, Zilahon, Szalárdon, Kárásztelken. 2016-tól 2020-ig a szalacsi római katolikus egyházközséget és annak híveit szolgálta egészen tavalyig, amikor betegsége akadályozta őt hivatása gyakorlásában.

Fotók: Vakon Zsolt