Milyen a szerelem a négy fal között?

Törő Enikő

– Milyen hatással lehet a bezártság egy párkapcsolatra?

– A bezártság érzése általában nincs jó hatással az emberekre, hiszen ez egy olyan új helyzet, amibe bele vagyunk kényszerülve, persze most egymás és önmagunk védelmében. Felborul a megszokott életünk, mivel otthon kell maradnunk, megváltoznak a szociális kapcsolataink, illetve szokványos tevékenységeink.

Az izoláltság egyértelműen stresszforrás és többfajta negatív érzés okozója is lehet, miért lenne ez másképp a párkapcsolaton belül? A bennünk jelentkező frusztráltság, félelem, szorongás, esetleg düh, agresszió, rossz gondolatok, depresszió hatással lesz társkapcsolatunkra. Az, hogy milyennel s milyen mértékben, az a tünettől függ. Az egymás közötti kis konfliktusoktól a családon belüli erőszakig széles a lehetséges következmények skálája. Például egyszerű esetben lehet, hogy csupán kétségbeesnek a felek attól, hogy otthon kell maradni és tehetetlennek érzik magukat a kialakult helyzet miatt, vagy el sem tudják képzelni, hogy fognak alakulni így a hétköznapjaik. Súlyosabb esetben az amúgy is jelen lévő agresszió olyan mértéket ölthet, melynek megoldása külső segítséget igényel.

Persze problémát jelenthet most az a fajta megfelelés, ami a munkahelyhez kötődik, hiszen sokaknál, akik jelenleg otthonról dolgoznak összemosódik munkájuk a párjukkal és családjukkal töltött idővel. A határok elmosódnak, pedig fontos lenne ezeket meghatározni.

Gyerekes pároknak gondot okozhat a gyerekek otthoni oktatása is. Több anyukát hallottam arról panaszkodni az utóbbi időben, hogy nehezen boldogul a gyerek vagy gyerekek otthoni oktatásával és emiatt nagyon gyakran ideges, frusztrált. Persze a tananyag mennyisége teljesen iskola- és pedagógusfüggő. Vannak családok, ahol a gyerekek szinte nyári vakációként élveznék ezt az időszakot, ha nem lennének helyhez kötve és találkozhatnának barátaikkal. S ezzel a mondattal már ki is lyukadtunk oda, hogy nemcsak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is befolyásolja a jelenlegi helyzet, tehát osztoznak a család pozitív és negatív érzéseiben egyaránt. Fontos, hogy őket is tájékoztassuk a koruknak megfelelő szinten mindenről, de ne terheljük hátborzongató hírekkel őket, melyek minket is félelemmel vagy szorongással töltenek el.

– Miért esik nehezükre a párkapcsolat feleinek összezárva lenni, ha életük párjának tartják egymást?

– A kényszerű bezártság nem feltétlenül öröm, hisz azt nem mi választottuk. Ha úgy döntök, hogy szeretnék életem párjával hetekig egy légtérben lenni kettesben, az olyan romantikusan hangzik, és még az is elképzelhető, hogy jól fogom megélni, mert erre vágytam, de ha úgy érzem, hogy ezt külső nyomásra kell megtennem, akkor nem biztos, hogy felhőtlen boldogsággal megyek bele. Pedig ilyenkor ugye ,,illene jól érezni magam”, hisz végre van idő egymásra, nem kell rohanni sehova. Ebben a helyzetben meg kell küzdenem a párom által felém vagy épp magammal szemben támasztott elvárásommal, miszerint mosolyogva kell közösen ,,átvészelni” ezt az időszakot, miközben negatív érzések is jelentkeznek bennem. Ez egy olyan belső ellentmondást szülhet, ami akár lelkiismeretfurdalást is okozhat. Nagyon fontos megérteni, hogy ezek természetes érzések, s nem szabad sem magunkat, sem a társunkat hibáztatni a kialakult helyzetért.

Tehát nem életünk szerelmével nehéz együtt lenni, hanem a megváltozott körülmények hatásának okán létrejött helyzetben nehéz ugyanúgy viszonyulni egymáshoz, mint ahogy azt eddig megszoktuk.

– Hogyan őrizzük meg a mindennapi rutinokat, egyensúlyt, harmóniát egy párkapcsolatban úgy, hogy a felek össze vannak zárva?

– A mindennapi rutin megőrzéséről azért érdekes beszélni most, mert megváltoztak az életkörülményeink. Ez egyfajta krízishelyzet, amikor borul az, ami megszokott, s újfajta szokásokat vagy szabályokat kell kialakítani, amivel alkalmazkodunk az új helyzethez. Bármennyire is rugalmasnak nevezzük magunkat, ami új, az nem mindig komfortos számunkra. Sokszor ragaszkodunk az eddigi jól bevált dolgainkhoz a párkapcsolaton belül is, és ha ezidáig nem azzal voltunk megszokva, hogy egész nap együtt vagyunk, akkor ez most meglepetéseket tartogathat számunkra. Egy kapcsolatban például, amiben viszonylag kevés időt töltöttünk együtt a sok munka, rohanó életmód miatt, hirtelen furcsa vagy kényelmetlen lehet az összezártság, hisz ez sokkal nagyobb fokú intimitás, mint amihez hozzá voltunk szokva. Ez fokozott alkalmazkodást igényelhet mindenki részéről. Fontos, hogy ebben a helyzetben ne nehezítsük meg egymás dolgát, hanem kellő empátiával tekintsünk a párunk nehézségeire is, és próbáljuk a felbukkanó konfliktusokat együtt elsimítani. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy valószínűleg párunknak is hasonlóan nehéz a kialakult állapot.

Nagyon sokan veszteségként élik meg jelenleg az életkörülményeik megváltozását, ami lehet, hogy megmarad csak érzés szintjén, de az is előfordulhat, hogy valós a veszteség, hiszen van, aki ebben az időszakban otthonról kell dolgozzon, de sokan tényleg elvesztették munkájukat vagy bizonytalanná vált a megélhetésük. Bárhogy is alakuljon, együtt, egymás mellett állva könnyebben át tudjuk hidalni a nehézségeket.

– Hogyan hozzuk ki a maximumot egy párkapcsolatból a krízishelyzetben?

– Nem vagyok biztos abban, hogy ez a helyzet az, ami arra sarkall minket, hogy a maximumot hozzuk ki a kapcsolatunkból. Talán nem is feltétlenül kell. A krízishelyzetek inkább a túlélésről szólnak még akkor is, ha a végén akár jól is kijöhetünk belőle. Most elég, ha megpróbáljuk megőrizni azt a jót, amit eddig elértünk, felépítettünk együtt és kihasználjuk az ajándékba kapott időt jó beszélgetésekre annak érdekében, hogy jobban megismerjük egymást vagy, hogy olyan dolgokat csinálhassunk együtt, amire rég vágytunk, de eddig idő hiányában elmaradt. Nyilván ez most nem egy római vakáció lesz, hanem valami olyasmi, ami házon belül vagy annak közelében megvalósítható.

Figyeljünk párunk igényeire, kéréseire jobban. Próbáljuk meg annak megfelelően szeretni, kezelni őt, ahogy az neki is érezhető és megfelelő, s ne a saját elképzelésünk szerint, vagy úgy, ahogy mi vágynánk a szeretetre, mert lehet, az nem az, amit ő kapni szeretne. Például, ha a társunk arra vágyik, hogy többször megöleljük ahhoz, hogy szeretve érezze magát, akkor hiába takarítunk ki és mutatjuk neki büszkén a házat. Lehet, hogy örül majd neki, de nem érzi magát szeretve tőle.

Emellett próbáljunk aktívak maradni a karanténban is! Kössük le energiáinkat, hogy az unalom és a frusztráció ne adjon teret esetleges kötekedésnek, veszekedésnek. Próbáljunk továbbra is időben felkelni és lefeküdni, figyelni az aktivitásunknak megfelelő egészséges étkezésre és folyadékpótlásra, mozogjunk, tornázzunk akár együtt párunkkal, relaxáljunk és segítsünk egymásnak a háztartásban, illetve a ház körüli dolgokban, hogy egyik fél se érezze kiszolgáltatva vagy túlterhelve magát. Ha szeretünk tervezgetni, készíthetünk közös tervet a napi teendőkre, amiben szerepel, hogy ki hogyan veszi ki a részét a közös feladatokból. Ebben fontos biztosítani a saját időt is, ami a saját feladatokra, személyes pihenésre, félrevonulásra ad lehetőséget. Ugyanúgy, ahogy általában, ilyenkor is szükségünk van az én időre, amikor csak saját magunkkal vagyunk és olyan dolgokkal foglalkozunk, melyek örömet jelentenek és kikapcsolódást nyújtanak a számunkra. Emellett gondoljunk a közös szórakozásra, játékra is. Ne felejtsünk el közösen nevetni, ha lehet, mert a humor még akár a nehéz helyzetekben is segítségünkre lehet.

– Milyen pozitív változást hozhat a krízis a párkapcsolatban?

– Most mind mennyiségi, mind minőségi időt is tölthetünk a párunkkal. Mivel amúgy is több időt vagyunk együtt, több figyelmet tudunk egymásra fordítani és lehetőségünk nyílik egymás mélyebb megismerésére. Persze ez közhelyesen hangozhat, de akkor tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mikor beszélgettünk el utoljára egymással őszintén úgy igazán? Egyesek most azt fogják válaszolni, hogy tegnap este vagy egy hete, de mások viszont lehet azt, hogy a tavalyi nyaraláson vagy évekkel ezelőtt. Bárhogy is legyen, próbáljunk a kialakult helyzet felé elfogadással fordulni. Jelenleg ez történik, de mint minden mély pont után mi is elindulunk lassan felfelé és ki fogunk lábalni belőle. Nem azt mondom, hogy tagadjuk le negatív érzéseinket, félelmeinket. Ellenkezőleg! Éljük meg és ismerjük fel őket, hogy aztán lendülhessünk át rajtuk és tanulva belőlük újra örülni tudjunk egymásnak, figyelni tudjunk egymásra s arra, hogy személyesen nekünk és a párkapcsolatunkat illetően milyen pozitív változást hozott a krízis.