Interjú

2020.03.25. 16:00

Egy koronavírusos beteg útja Olaszországtól a nagyváradi járványkórházig

A 23 éves nagyváradi nő Olaszországban dolgozott a párjával együtt, amikor megjelent ott a koronavírus. Március 13-án lépték át a borsi határt, karanténba kerültek, majd kiderült, hogy a nő koronavírussal fertőzött. A karanténról, a betegségről és a kórházban töltött időről kérdeztük őt.

Törő Enikő

– Miért döntöttetek úgy, hogy hazajössztök Nagyváradra? Melyik tartományban éltetek Olaszországban?

– Olaszországban Trentino-Alto megyében, Madonna Sí Campoglio városban éltünk. Körülbelül egy héttel azelőtt kezdődött a pánik, hogy elindultunk haza, ugyanis akkor már nagyon sokan haltak meg. A mi városunkban is bezárt mindent, de annyira nem volt jellemző a pánikhangulat, inkább csak több információra vágytak az emberek, ugyanis nem lehetett pontosan tudni, hogy hova lehet menni és hova nem. A rendőrök kint álltak és folyamatosan állították meg az autósokat, ellenőrizték, hogy ki hova megy. A mi munkahelyünk is megszűnt, ezért úgy döntöttünk, hazautazunk.

– Milyen ,,fogadtatás” várt a határnál?

– A borsi vámnál léptük át a határt március 13-án hajnalban. Megkérdezték, honnan jöttünk, ki kellett töltsünk egy nyilatkozatot és egyből vittek egy hotelből kialakított karanténba.

– Hogyan kell elképzelni egy karantént?

– A körülmények jók, tiszták a szobák, még televízió is van. Napi háromszor kaptunk ételt, a negyedik napon még egy nagy csomag édességet is. Első nap megkérdezték, hogy együtt szeretnénk-e lenni a párommal, vagy esetleg külön szobában. Mi vállaltuk, hogy együtt legyünk, hiszen Olaszországban is együtt éltünk és az utat is együtt tettük meg. A szobát nem hagyhattuk el, csak a folyosóra mehettünk ki háromszor egy nap az ételért, amit az ajtó előtt hagytak. Ha valamire szükségünk volt, a recepciót kellett hívjuk és ők megpróbáltak segíteni. Csomagokat fogadhattunk, így tudtak a családtagjaink ételt és ruhát küldeni otthonról. A csomagot elhozták a karanténig, és a csendőrök hozták fel a szobához. Napi háromszor mérték meg a lázunkat és első nap koronavírus-tesztet végeztek.

– A te teszted pozitív lett. Mikor érkeztek meg az eredmények?

– Első nap végeztek tesztet, nyolc napot vártunk az eredményre. A nyolcadik nap átszállítottak a kórházba. Nehéz és frusztráló volt, ugyanis a nyolc nap alatt nem tájékoztattak minket semmiről. Majd a nyolcadik napon bekopogott valaki a hotelszoba ajtaján, felszólított, hogy öt perc múlva menjek le az udvarra. Kérdeztem, hogy miért, de választ nem kaptam. Gyorsan felöltöztem, de kabát és személyi nélkül mentem le. Ott várt egy rohammentő és egy védőruhás férfi, azt mondta, szálljak be az autóba. Mikor megkérdeztem, hogy miért, csak visszakérdezett, hogy nem tudom? Válaszoltam, hogy nem, de erre válaszként csak egy fejbiccentés érkezett.

– A kórházban kaptál tájékoztatást?

– Nem igazán, legalábbis nem túl hosszan. Bejött a kórházi szobába egy védőruhás doktornő és asszisztensnő, vért vettek, illetve megmérték a vérnyomásomat és a lázamat. Ki kellett töltsek egy papírt az adataimmal és aláírjak egy nyilatkozatot, hogy beleegyezek a kórház által ajánlott kezelésbe. Akkor kérdeztem rá, hogy miért szorulok kezelésre. Ekkor közölte az orvos, hogy azért, mert az első teszteredmények nem voltak jók. Még ekkor sem közölte konkrétan, hogy a koronavírus teszt eredménye pozitív lett, rákérdeztem erre is, de nem válaszolt, a papírok kitöltésével foglalkozott. Majd hétfőn, március 23-án kérdeztem rá újra, hogy mi a helyzet, egy asszisztensnő csak annyit mondott: ,,Nem tájékoztatta senki? Ha még mindig itt van, akkor biztos, hogy pozitív az eredménye”. Tünetmentes vagyok.

– A kórházban milyen kezelést kapsz? Milyen az ellátás és a körülmények?

– Napi háromszor mérik a testhőmérsékletet és a vérnyomást. Paracetamolt kell szedjek, napi háromszor és egy úgynevezett ,,cocktail” gyógyszert, amit legyengült immunrendszerrel rendelkezőknek szoktak adni, az AIDS-re és maláriára fejlesztették ki.

A körülmények nem jók, az étel nem jó és két másik személlyel vagyok egy szobában. Hét emberre van egy mosdó, a kórteremben minden régi, az ágynemű szakadt, az ablakok nem zárnak rendesen, befúj a szél. Olyan alapvető dolgokat sem kapunk, mint a víz. Édesanyám minden nap hoz ételt és tisztálkodási szereket, a portán hagyja, majd pár óra múlva megkapom.

– A párod teszteredményéről mit tudtok?

– Az ő eredménye negatív lett, de nem tudjuk, meddig kell karanténban maradjon. Próbál információkat kérni, de kitérő válaszokat kap. Érdekes az is, hogy minden holmimat ott kellett hagyjam, nem is tudom, hogy kapnám meg azokat, ha a párom nem maradt volna ott a karanténban.

– Meddig kell kórházba maradnod? Hogy érzed magad?

– Erről sem informáltak. Mivel tünetmentes vagyok, egészségügyileg jól érzem magam. Nem is félek, csak frusztráló az, hogy nem kapok elég információt. Romániában nagyon nagy a pánik, de szerintem feleslegesen. Persze én is azt ajánlom, hogy tegyük meg a tőlünk telhető legtöbbet és ne ellenkezünk a törvénnyel.

Borítókép: Illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában