Az idei Orvosi-élettani Nobel-díjasok

Az amerikai Bruce Beutler és a luxemburgi születésű Jules Hoffmann a kanadai Ralph Steinmannal megosztva kapta az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be tegnap a svéd Karolinska Intézetben.

Az illetékes bizottság indoklása szerint Beutler és Hoffmann „a veleszületett immunrendszer aktivitásával kapcsolatos felfedezéseiért”, Steinman pedig a „dendritikus sejtek és azok szerzett immunitásban betöltött szerepének felfedezéséért” érdemelte ki a díjat. A legmagasabb orvostudományi elismeréssel összesen 10 millió svéd korona is jár, ennek felét az első immunológus páros, másik felét Steinman kapja.

A 102. alkalommal

Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 102. alkalommal ítélték oda. Eddig 38 alkalommal kapta egy kitüntetett, 31 alkalommal kapta kettő és most 33. alkalommal három tudós megosztva. A kitüntetettek száma összesen 199, közülük 10 nő. A tíz női kitüntetett közül csak egyetlenegy, Barbara McClintock vehette át 1983-ban egyedül a díjat. Az eddigi legfiatalabb kitüntetett a 32 éves Frederick G. Banting volt 1923-ban, a legidősebb Peyton Rous, aki 87 éves volt, amikor 1966-ban neki ítélték a díjat. A legidősebb élő kitüntetett az olasz Rita Levi-Montalcini (1986-ban kapta meg a díjat), aki 2009-ben ünnepelte századik születésnapját.

Az elmúlt évtized

2001 – Az amerikai Leland H. Hartwell, a brit Timothy Hunt és Paul M. Nurse a sejtosztódással kapcsolatos úttörő felfedezéseiért.

2002 – A brit Sydney Brenner és John E. Sulston, valamint az amerikai H. Robert Horvitz a szervfejlődés génszabályozása és a programozott sejthalál kutatásában elért eredményeiért.

2003 – Az amerikai Paul C. Lauterbur és a brit Peter Mansfield, a mágneses rezonancia elvét hasznosító tomográfia fejlesztését célzó munkásságáért.

2004 – Az amerikai Richard Axel és Linda B. Buck az emberi szaglószervekkel és a szaglórendszer szervezetével kapcsolatos kutatásaikért.

2005 – Az ausztrál Barry J. Marshall és J. Robin Warren a gyomorhurutot és fekélyt okozó baktérium felfedezéséért.

2006 – Az amerikai Andrew Z. Fire és Craig C. Mello, akik felfedezték a genetikai információáramlás ellenőrzésének mechanizmusát.

2007 – Az amerikai Mario Capecchi és Oliver Smithies, illetve a brit Martin Evans az őssejtkutatás terén elért eredményeiért.

2008 – A német Harald zur Hausen a méhnyak-rákot okozó vírusok (papillomavírus), valamint a francia Francoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier a HIV-vírus (az AIDS vírusa) 1983-as felfedezéséért.

2009 – Az amerikai Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak, akik felfedezték, hogyan másolódnak a kromoszómák és milyen folyamat védi őket a töredezéstől. Kutatásaik hozzájárultak az öregedési folyamatok és a betegségek kialakulásának teljesebb megértéséhez, illetve lehetséges új terápiák kifejlesztéséhez.

2010 – Robert Geoffrey Edwards brit tudós a szervezeten kívüli megtermékenyítés módszerének fejlesztésért.

Magyar díjazottak

A fiziológiai vagy orvostudományi Nobel-díj eddigi magyar vagy magyar származású kitüntetettjei között volt Bárány Róbert (1876-1936), aki Svédországban élt, és 1914-ben kapta a díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”. 1937-ben Szent-Györgyi Albert (1893-1986) kapta a kitüntetést „a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen a C-vitamin, valamint a fumársav-katalízis vonatkozásában”; ő az egyetlen olyan magyar, aki Magyarországon folytatott kutatásaival érdemelte ki a Nobel-díjat. Az Amerikában letelepedett Békésy György (Georg von Békésy) (1899-1972) „a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat.