Zenés mesejáték a szatmárnémeti színházban

— Urbán  Gyula és Gulyás László Minden egér szereti a sajtot című zenés mesejátékát  nagy sikerrel játszották  hangjáték, film– és bábfeldolgozásban is, arról tanúskodva, hogy a történet témája — egy szürke és egy fehér egércsalád közötti verekedésig fajuló konfliktus , melyet a szürke egérfi és a fehér egérlány szerelme robbant ki — , mennyire központi helyet foglal el a gyermek érdeklődésében — tájékoztatott Márk Nagy Ágota az előadás rendezője. — A mese témája a híres Romeo és Júlia történetetet idézi, ám ennek a gyerekeknek szánt történetben végül minden jóra fordul. Az ember értékrendje fokozatosan alakul ki, számtalan hatás éri, minden életkornak megvannak a maga értékrendi válságai és letisztulásai. A mesék abban játszanak fontos szerepet, hogy a gyereket hozzásegítsék a benne felgyűlő kétségek, kérdések letisztázásához.

Megoldások

— Ahogy a cím is sejteti, a kirobbanó konfliktus helyébe egyetértés lép, feloldva a gyermek nézőben kialakult szorongást, mely abból a dilemmából fakad, hogy minek van létjogosultsága, a másság gyűlöletének vagy az önzetlen barátságnak — folytatja Márk Nagy Ágota. — A szerelmes egérgyerekeken, mivel nem látnak kiutat a helyzetből, amit szüleik ellenségeskedése okoz, csak a csoda vagy a halál segíthet. Mindkettőre fel vannak készülve, amikor a padláson tanyázó Nagy Macskamágus varázserejében bízva — akitől minden egér halálosan retteg — megkérik, hogy változtassa őket a másikuk színére, a szürkét fehérré és a fehéret szürkévé. Csakhogy ezt egymástól függetlenül, úgyhogy nem hogy egyformák nem lettek, de még a családjuk is kitagadja őket. A varázslat nem oldja meg a problémájukat, hogy legalább egyiküket befogadja a másik családja, csak mégjobban elmélyíti a családok közötti konfliktust. Nincs kompromisszum, a csoda nem segít és másodszor a macska nem szalasztja el az egeret. Pedig a megoldás nagyon közel van, csak az indulatos gyűlölködésben nem veszik észre. A Nagy Macskamágus visszaváltozik Pászkál varázsegérré, ugyanis ő bújik meg a rettegett macska bőre alatt, és „deus  ex machina”–ként érkezik be az egérgyerekeket és egymást épp szétszedni készülő szülők közé, hogy ráébressze őket arra, hogy mi a közös minden egérben. Hát hogy szeretik a sajtot.

Kérdések

— Ki ez a Pászkál, aki hol félelmetes macska, hol bölcs kisegér?

Ahogy a hétköznapi civakodás és a kicsinyes célok hajhászása  közé csodaként ékelődik be a szerelem és a  varázslat, úgy jelenik meg a mi mindennapjainkban is a szerelem és a művészet. E kettő oldja meg az emberben felgyűlt kérdéseket, szorongásokat, gátlásokat. A művészet ad választ, mutat utat, ha megakadunk, megbicsaklunk. A művész (a mesében Pászkál, a varázsegér, az átváltozó-művész) világít rá a megoldásra, ő mutat utat, ha eltévedünk kicsinyes létünk útvesztőiben, egy nagy lyukacsos ementáli sajtban. A szatmári előadás a sajt világa és a varázslat világa közötti átjárhatóságot a bábszínház és az élőszínház elemeinek ötvözésével  boncolgatja. Ezért a Nagy Macskamágus mögött egy bábos bújik meg, aki a bábművészet adta lehetőségekkel operálva, hol vérengzőnek tűnő macska, aki rendet teremt ebben a civakodástól hangos sajtműhelyben, ahol ez a két egércsalád keresztezte egymás útját.