Zarándokútra indult az ereklye

A kedd esti szentmise keretében Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéje előtt imádkozhattak a hívek a Székesegyházban, melyet Ternyák Csaba egri érsek Sárospatakról hozott el Nagyváradra.

Az ereklye Böjte Csaba ferencesrendi szerzetes ötlete nyomán indult erdélyi körútra, aki a szertartást megelőzően azt nyilatkozta: az Irgalmasság Rendkívüli Szentévének meghirdetésével Ferenc pápa nem egy újabb bajt, gondot hozott a tudomásunkra, hanem a már meglévőkre egy orvosságot ajánlott, az irgalmasságot. Ez egy eléggé elvont fogalom, amit nehéz a gyermekeknek és még talán a felnőtteknek elmagyarázni. A sárospataki Bazilikában misézett, és mikor meglátta a koponyacsontból és ruhadarabból álló ereklyét úgy érezte, szívesen „eljönne” Erdélybe. Így május végéig több itteni városba és faluba is eljut Szent Erzsébet, találkozni a hívekkel, hogy tanuljanak tőle irgalmasságot, jóságot és szeretetet, s ezáltal jobban meg tudják érteni azt, mit jelent jót cselekedni. Hozzátette: Szent Erzsébetet több mint 800 éve az irgalmas szeretet tartja meg emlékezetünkben. A mai fiatalok is nyomot szeretnének hagyni maguk után, valami nagyot akarnak alkotni, és az irgalmas szeretet az, ami hallhatatlanná tudja tenni az embert, igazán értelmet tud adni a munkánknak, a mindennapjainknak.

A szentmise előtt a nagyszalontai Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ lakói elevenítették fel Szent Erzsébet életét.

Bevezetőjében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a Szentatya Az irgalmasság arca kezdetű bullája egyik fejezetében arról ír, hogy az egyház legfőbb igazsága Krisztus szeretete, és az egyház ennek az önfeláldozó szeretetnek a szolgája és a közvetítője. Ezt a titkot próbáljuk meg átélni és elsajátítani az életünkben, hogy Isten irgalmassága és szeretete eljusson másokhoz is rajtunk keresztül. Árpád-házi Szent Erzsébet pedig ennek az életpéldáját állítja elénk, hiszen leginkább azok felé fordult, akik a társadalom peremére szorultak, szegények vagy árvák voltak, szenvedtek.

Hős szeretet

Az evangéliumi részlet Szent Lukács Könyvéből szólt. Külön értékelve azt, hogy Szent Erzsébetet Váradon is tisztelik, aminek a Székesegyházban látható jelei is vannak, homíliájában Ternyák Csaba egri érsek úgy fogalmazott: zarándokolni indult az ereklye, ugyanis nemcsak mi szoktunk zarándokolni, nem ritkán a szentek is elzarándokolnak hozzánk. A Sárospatakon született Szent Erzsébet egyébként is már földi életében is sokat utazott. Alig négy éves volt, amikor a szülei és leendő apósa és anyósa eljegyezték őt a thüringiai őrgróf fiával, ezért el kellett hagynia a szülőföldjét. Boldog házasságban élt azonban, szerelemmel szerette férjét, amit azért fontos kiemelni, mert manapság az embernek általában úgy gondolnak a szentekre, mint valami távoli lényekre, holott Erzsébet ugyanúgy szerelmes volt, mint napjainkban bármelyik lány vagy nő. Azonban 20 évesen özvegy lett, és ezután csak a szegényekért, rászorultakért akart élni. Szívét hős szeretet járta át: ő alapította például az első kórházat, nemhiába a ferencesek harmadrendjének védőszentje Szent Lajos mellett. Az ő lelkesedése bennünket is arra buzdít, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogy mi is szeretnénk, hogy bánjanak velünk. Legyünk leleményesek az irgalmasság gyakorlásában, tettekkel is tegyük boldoggá az embereket, mindig a jó mellett döntsünk, és lépjünk ki abból a helyzetünkből, hogy saját magunkat állítjuk az életünk középpontjába.

A főpapi áldás előtt Venkli Virág, a Szent László Líceum diákja olvasott fel egy írást Szent Erzsébetről, majd Bereczkei Miklós sárospataki esperes-plébános átadta az ereklyét Böjte Csaba testvérnek.

Ternyák Csaba egri érsek az ereklyéről:

Ciucur Losonczi Antonius