Virtuóz hegedűművész, nagyszerű szólisták és énekkar

A filharmónia szokásos csütörtöki hangversenyén Samuel Barber hegedűversenye és Gioacchino Rossini Stabat Matere csendült fel a koncertteremben, újfent népes hallgatóság előtt. A Lászlóffy Zsolt karnagy által vezetett énekkar mint mindig amikor szerepelnek, nagyszerűet alkottak.

A karmester a filharmónia állandó dirigense, Jankó Zsolt volt, a meghívott pedig Artur Kaganovskiy hegedűművész az Egyesült Államokból, a szólisták: Rodriguez-Boronkai Dalma (szoprán), Veress Orsolya (mezzoszoprán), Pataki Adorján (tenor), Iustinian Zetea (basszus). A vokál-szimfonikus hangverseny természetesen a filharmónia énekkarának közreműködésével zajlott, karnagy Lászlóffy Zsolt.

Van olyan hangverseny, mely után a hallgató elmondhatja: nagyon jó volt ott lenni, gazdagabb lettem, feltöltődtem, maradandó élményt kaptam. Ide sorolhatjuk filharmonikusaink legutóbbi hangversenyét, s ez a műsor teljes egészére érvényes.

Elsőként, Váradon bemutatóként, Samuel Barber (1910–1981) amerikai zeneszerző Hegedűversenye, op. 14 hangzott el. A mű szólistáját, az (orosz származású) amerikai Artur Kaganovskiyt nagyon vártuk, hisz egyszer már elkápráztatott bennünket hegedűjátékával. Most is csodálatosan játszott. A nemzetközi hangversenyélet egyik legkeresettebb előadója született virtuóz. Bensőséges zenélése mellett könnyedsége a legapróbb részekben is azt az érzést kelti, mintha játéka a legtermészetesebb dolog lenne a világon és nem valamilyen technikai csúcsteljesítmény. Barber hegedűversenye megérdemelné, hogy bekerüljön a nemzetközi vérkeringésbe. Jó zene! A közönség is nagyra értékelte. A hosszan tartó ütemes taps arra késztette az előadóművészt, hogy kétszer is visszatérjen a színpadra, egy-egy ráadás erejéig.

Felsőfokon

Szünet után Gioacchino Rossini (1792–1868) Stabat Materét hallgathattuk meg, a mindenszentek és halottak napi megemlékezések előestéjén. A Stabat Mater himnusz, amely Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmáról szól, egyike a legismertebb középkori énekeknek. Rossini csodálatos, szólistákra, énekkara és zenekarra írt egyházi művének első verziója 1831-ben készült el, végleges formáját 1841-ben nyerte el. Csütörtök este a filharmónia hallgatósága remek előadásban gyönyörködhetett. Minden közreműködőt – szólistákat, kórust, karmestert – csak felsőfokon értékelhetünk. A Lászlóffy Zsolt karnagy által vezetett énekkar a pianissimóktól az elsöprő erejű fortissimókig mindent tud. A négy énekművész tökéletesen oldotta meg a sokszor az emberi hang határait feszegető szólamait. Jankó Zsolt karmester az adott lehetőségeket maximálisan kiaknázta, így egy igazán maradandó élményt kaptunk.

Külön köszönet a filharmónia minden tagjának, aki tett valamit annak érdekben, hogy ilyen felemelő zenei élménnyel gazdagodjanak mindazok, akiknek alkalmuk volt ezen a hangversenyen részt venni.

Dérer Ferenc