Versenydíjas csellista a pódiumon

Felix Mendelssohn-Bartholdy két zeneműve, valamint Antonin Dvorak gordonkaversenye hangzott el az Enescu-Bartók koncertteremben a nagyváradi Állami Filharmónia csütörtök esti hangversenyén.

A karmester ezúttal a filharmónia álladó dirigense, Jankó Zsolt volt, a meghívott pedig a fiatal magyarországi gordonkaművész, Szabó Ildikó. Mint ebben az évadban általában történni szokott, most is megtelt hallgatósággal a koncertterem. A filharmónia főigazgatója, Tódor Albert a hangverseny megkezdése előtt - a közelgő Miklós-nap alkalmából - meglepetéssel szolgált: a közönség soraiból kiválasztott egy - megadott számú széken ülő - vendéget, egy hölgyet, s jelképes Mikulás-ajándékot adott át neki. E gesztus nagy tetszést váltott ki a hallgatóság körében.

Elsőként Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) német zeneszerző Szentivánéji álom nyitányát játszotta a szimfonikus zenekar, nagyszerű összhangban a dirigens Jankó Zsolttal. „A Szentivánéji álom nyitányát Mendelssohn tizenhét éves korában írta; Shakespeare vígjátékának teljes kísérőzenéjét másfél évtizeddel későbben komponálta, s ezt 1843-ban mutatták be. A mű lényegét - a shakespeare-i tündérvilág illúziót keltő ábrázolását - már szinte gyermekként sikerült a zeneszerzőnek megragadnia: a remekmívű nyitány ezt a tündérvilágot valóban egyedülálló zenekari színekkel, gazdag ritmikus fantáziával kelti életre” (Fidelio). Mendelssohn rendkívüli tehetség volt, fejlődése villámgyors ütemben haladt. Kilencévesen mutatkozott be a közönség előtt. Tízévesen kezdett zenét szerezni, egy évre rá már több rövid darabot is komponált, köztük egy három felvonásos vígoperát. Tizenhét éves volt, amikor saját vezényletével mutatta be első mesterművét, a Szentivánéji álom nyitányát, ez csendült fel csütörtök este Nagyváradon. A hallgatóság elismerő tapssal fogadta a produkciót.

A gordonkaművész

A folytatásban Antonín Dvorak (1841-1904) cseh zeneszerző h-moll gordonkaversenyét (op. 104) hallgathattuk meg egy fiatal magyarországi csellóművész, Szabó Ildikó előadásában. Antonín Dvorak művészeti hajlamára korán felfigyeltek szülei, édesapja volt az első tanítómestere. Nyolcéves korában tagja lett egy templomi kórusnak, 14-16 éves korában írta legelső alkotásait, ezek egyike egy zongorára írt C-dúr polka volt. Miután 1862-ben befejezte főiskolai tanulmányait, a prágai ideiglenes színház együttesének lett a tagja. Zenei sikereinek eredményeként az 1880-as évektől Dvorák mind ismertebb személyiséggé vált. 1890-ben a prágai konzervatórium élére került, majd az Egyesült Államokba hívták meg. 1894-1895-ben komponálta a h-moll gordonkaversenyt, s ezt 1896-ban Londonban mutatták be az ő vezényletével.

A fiatal gordonkaművész, Szabó Ildikó Budapesten született 1993-ban, s már 4 éves korában elkezdte csellótanulmányait. 11 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Rendkívüli Tehetségek Tagozatára. Zeneművészeti fejlődése töretlen; idén második díjas lett a világ egyik legrangosabb csellóversenyén, a budapesti Pablo Casals Nemzetközi Gordonkaversenyen. Csütörtök este mi is tanúi lehettünk kiemelkedő tehetségének és tudásának. A hallgatóság zúgó tapssal honorálta játékát. Ráadásként egy Bach-szonátából adott elő rövid részletet.

Végül Felix Mendelssohn-Bartholdy I., c-moll szimfóniája (op. 11) csendült fel a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. A zeneszerző 1824-ben, mindössze 15 éves korában írta, és 1829-ben mutatták be, magának a zeneszerzőnek a vezényletével. A négytételes zeneművel tetőzött az est sikere, amihez a szimfonikus zenekar teljesítménye mellett Jankó Zsolt karmester nagyszerű dirigálása is nagyban hozzájárult.

Dérer Ferenc