Vendégművészek sikeres fellépése

A hagyományos nagyváradi csütörtöki koncertesten két rangos művész lépett fel, Mihai Agafita karmester és Matei Ioachimescu fuvolaművész.

Az est java részében Mozart kompozíciók csendültek fel. Bevezetőként meghallgattuk Mozart híres Don Juan nyitányát, amely sajátosan ötvözi az általa alkalmazott fény és árnyék jelenséget. Ezt követően élményben részesített Matei Ioachimescu fuvolaművész játéka, aki először Carl Philipp Emanuel Bach d-moll Fuvolaversenyét tolmácsolta. A szólista a Bécsi Zenei Egyetemen tanult, egyben a Yehudi Menuhin társaság művésze. Carl Philipp Emanuel Bach (1714 – 1788) művészetére jellemező, hogy muzsikája szenvedélyeket ébresztő és csillapító, és az értelmet megragadóan gyönyörködtet. Ez a személyes mondanivaló, mely bizonyos virtuozitással is párosul, igen megragadóan szólalt meg a rendkívüli tolmácsolás során. Ezt követően ugyancsak Ioachimescu előadásában hallgattuk meg Francois Borne (1840-1920) átdolgozásában felcsendülő Carmen-fantáziát (Bizet operájára). Az eredetileg fuvolára és zongorára írt művet Raymond Meylan dolgozta át zenekarra 1990-ben. A műben felcsendültek az ismert operaáriák dallamai.

Kiváló teljesítmény

A műsor második felében Agafita karmester vezényletében szólalt meg Mozart C-dúr, „Jupiter” szimfóniája (K. 551, 1788, Bécs). A fenséget, nyugalmat, olimposzi derűt árasztó műben a klasszikus mértéktartás jellemzi, mondhatni az ógörög világharmónia csendül fel benne. Mihai Agafita az ifjú karmesteri generáció jelentős alakja, aki 2004 óta karmestere a Moldovai Köztársaság Nemzeti Filharmonikusainak, illetve 2009-től állandó karmestere a Kolozsvári Filharmonikusoknak. A rendkívül képzett dirigens vezénylete nyomán feltárult a lírai gyöngédség az első tételben, a másodikban pedig a derű és a mély érzések zenei megfogalmazása került felszínre, a harmadikban a friss lendületű, ugyanakkor kecses, ringó lejtésű scherzo, és végül a negyedik tétel a híres fúga, amely lenyűgöző művészettel, az ellenpontozás kétrészes feldolgozásával csendült fel. Végezetül a csodálatos hármas fúga szólal meg. A pontos és nagyon is közvetlen beintésekre a zenekar igen jól reagált, akár a hegedű szólamára gondolunk, akár a fafúvósok, vagy a rézfúvósok játékára gondolunk. A zenekar műsorában sorozatban ez a harmadik koncert volt, amely igen kiváló teljesítményt nyújtott a hallgatóság számára. A hangversenyt a közönség nagy tetszéssel fogadta és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta.

Tuduka Oszkár