Újra tapsolhattunk Zalai Antalnak

Tökéletesen beigazolódott a hangversenyt megelőző sajtótájékoztatón elhangzott egyik állítás: „méltatlanul hanyagolt remekművek hangzanak majd el” a filharmónia koncertjén.

A csütörtök esti sikeres hangverseny ezúttal is a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében zajlott. A meghívott karmester, Mihai Agafiţa Moldova Köztársaságból érkezett Váradra, Zalai Antal hegedűművész pedig Magyarországról.

A barokk zene mintegy 150 évig tartó időszaka egyik kiemelkedő alakjának, Luigi Boccherininek (1743–1805) két szimfóniáját is hallhattuk az est folyamán. Az elsőként elhangzott D-dúr szimfónia, G.490 1771-ben keletkezett. Boccherini már 13 évesen fellépett; Rómába küldték, hogy a Szent Péter-bazilika karmesterénél, a kor neves csellistájánál tanuljon. Másik zeneműve, a 6., d-moll La casa del diavolo szimfónia, op. 12/4 a hangverseny második felében hangzott el. Jó alkalom volt ez arra, hogy újra ízelítőt kapjunk e korszak hihetetlenül gazdag és méltatlanul elhanyagolt hagyatékából. A két szimfónia valószínűleg első alkalommal hangzott el Váradon. Nem nagyon különböznek egymástól, annak ellenére sem, hogy keletkezésük között jelentős idő telt el. Mindkettőre jellemző az olasz dallamosság és a virtuóz hangszerelés.

A hegedűművész

Még a szünet előtt hangzott el Goldmark Károly (1830–1915) osztrák–magyar zeneszerző versenyműve, az 1., a-moll hegedűverseny, op. 28, a magyarországi Zalai Antal előadásában. A vendégművész játéka igazi élményt nyújtott a közönség számára. Goldmarknak ez a hegedűversenye – egyelőre – ugyancsak a ritkán hallhatók közé tartozik, de bizonyára be fog kerülni a nemzetközi hangversenyéletbe, hisz olyan nagyságok műsorán szerepelt, mint Sarasate, Huberman, Szigeti, Ricci. Sokszor méltatlankodunk amiatt, hogy egy-egy előadóművész életrajzát kissé „feltupírozzák”, Zalai Antal esetében viszont igaznak bizonyult Igor Ojsztrah jellemzése: „széles tónusú, szép technikával rendelkező, kiváló művész”. A hegedűművésznek kijárt az elismerő taps; az általa ráadásként játszott Bach-szólószonáta-tétel polifóniájára sokáig fogunk emlékezni.

Az ezután elhangzott szimfónia a műfaj egyik legnagyobb képviselőjének, Joseph Haydnnak (1732–1809) az első alkotóperiódusából származik. Szerzője, hosszú pályafutása alatt, hosszú utat tett meg a korai kísérletektől a késői remekművekig. A 30. sorszámot viselő C-dúr szimfónia – az általa komponált 104 közül – még nem a klasszikussá fejlődött négytételes alkotás, s az elhanyagoltabbak közé tartozik. Foica László frappáns fuvolaszólója nagy közönségsikert aratott.

Dérer Ferenc