Tóték újradobozolva Egerben, bemutatva Nagyváradon

Örkény István Tóték című művéből készült tragikomédiát mutatta be vasárnap este a Festum Varadinum keretében a nagyváradi színházban, az egri Gárdonyi Géza Színház. Blaskó Balázs rendező a látványvilág tekintetében a lehető legnagyobb élethűségre törekedett.

A Tóték a huszadik századi magyar irodalom egyik legkedveltebb darabja, legalábbis abban az értelemben, hogy a kisregényből készült tragikomédiát az évtizedek során számos színház repertoárjára tűzte, illetve készült belőle egy nagy sikerű, klasszikussá nemesedő film is Isten hozta, őrnagy úr! címmel, Fábri Zoltán rendezésében. Az egri Gárdonyi Géza Színház e film forgatásának ötvenedik évfordulójára emlékezve készítette el a maga Tóték előadását.

Nagyszerű alakítások

Kockázatos vállalkozás egy nagy sikerű előképre hivatkozva színházi produkciót készíteni, hiszen ezáltal éppen az előadás alkotói hívják fel a figyelmet az összehasonlítási alapra, esetünkben a Latonovits Zoltán, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Venczel Vera nevével fémjelzett zseniális filmre. Blaskó Balázs rendezőnek azonban szerencsére olyan színészek álltak a rendelkezésére, akik teljesíteni tudták a hálátlannak tűnő feladatot, és olyan színészi alakítást nyújtottak, ami önmagában is megállta a helyét, így a nézők nem egy utánzatot, hanem egy a maga lábán megálló, hiteles alakításokat felvonultató, igényesen kidolgozott színpadi alkotást láthattak. A vasárnap este bemutatott Tótékban egyedül Baranyi Péter törekedett arra, hogy az általa alakított szerep hasonlítson a Sinkovits Imre-féle Tót Lajosra, de ez sem egy egyszerű másolat, hanem a hasonlóságok ellenére is önálló, jól felépített szerepformálás volt. Reiter Zoltán remekelt anélkül, hogy alakításával visszautalt volna Latinovits Zoltánra, hisz enélkül is hiteles karakterré formálta a világháború őrületében elborult elméjű őrnagyot. Saárossy Kinga Tótné, Nagy Fruzsina Lilla Ágika, Rácz János a postás szerepében szintén nagyszerűen alakítottak, de Vókó János, Sata Árpád, Nagy Adrienn és Fehér István is remekül megoldották kisebb, de az előadás ökonómiájában mégis fontos szerepeiket. Blaskó Balázs rendező a látványvilág tekintetében a lehető legnagyobb élethűségre törekedett, így Székely László díszlettervezővel és Bodnár Enikő jelmeztervezővel olyan színpad- és látványképet hozott össze, ami szinte semmit sem bíz a néző képzeletére: a háttérben hatalmas vásznon egy hegyvidéki táj képe látható, a díszletek pedig szintén az előadásnak a realisztikusságát erősítették, mint ahogy a jelmezek is a második világháború korszakának katonai és civil öltözeteit idézik meg.

Tragédia a komédiában

A mű alapkonfliktusa közismert: Tóték fogadják a fronton szolgáló fiúk parancsnokát, aki megrendült egészsége miatt betegszabadságra érkezik hozzájuk. Tóték abban reménykedve, hogy fiúknak jobb sora lesz, igyekeznek eleget tenni az őrnagy kívánságainak, de ez egyrészt abszurd vállalkozásnak bizonyul, hiszen az elborult elméjű őrnagy zsarnokként kezd uralkodni fölöttük, holott tiszta pillanataiban ő maga is érzékeli azt, hogy megrendült idegállapota miatt bizonyára terhére van a családnak. Másrészt fölösleges is Tóték erőfeszítése, ugyanis a fiú időközben meghal a fronton. Vendég és vendéglátók között az emberség és szolgálatkészség látszatát fenntartó őszintétlen, hamis viszony alakul ki, hiszen míg az őrnagy azt hiszi, vagy azt akarja elhitetni magával, hogy a család szívesen engedelmeskedik neki, addig Tóték nem a szenvedő, meggyötört embert, hanem csak a fiúk megmenekülésének eszközét látják az őrnagyban. Ez az egyébként számos kacagtató jelenetet eredményező félreértés végül azonban tragédiához, az őrnagy meggyilkolásához és ezáltal a Tót család erkölcsi megtöretéséhez vezet.

Jó darab

A Tóték, és az abból készült színházi feldolgozás a háború értelmetlenségének, őrültségének abszurdba oltott művészi kifejezése; egy ilyen, emberi ésszel felfoghatatlan világtörténelmi helyzetben, mint ami a világháború, minden áldozathozatal, minden erőfeszítés értelmetlenné válik, és az emberség is önmaga ellen fordul. Örkény művének zsenialitása abban rejlik, hogy képes kacagtatni úgy, hogy közben a legkétségbeejtőbb helyzetekre, problémákra, a legkegyetlenebb emberi tragédiákra világít rá. A vasárnap este látott Tóték olyan előadás volt, amire illik a mondás: „jól megcsinált darab”, mert minden a helyén van, mindenki tudja a dolgát, és a feladatát maximálisan el is látja. Igy Örkény zseniális szövege tudott hatni, érvényesülni az előadáson keresztül, és hatott is: a váradi közönség vasárnap esti vastapsából igazi hálát lehetett kihallani.

Pap István