Történelmi konferencia: „Várad mint oltalmaztatik”

Csütörtökön a 28. Festum Varadinum keretében a Szacsvay Akadémia és a Tanoda Egyesület „Várad mint oltalmaztatik” – Küzdelmek Váradért a kora újkorban címmel rendezett történelmi konferenciát. A Sas-palotában zajlott konferencia egy sorozat hatodik állomását jelentette.Az idei szimpózium koordinátora, illetve az elhangzott tanulmányokat összefoglaló kötet szerkesztője, Oborni Teréz egyetemi docens, az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a kiadvány előszavában úgy fogalmazott: ebben az évben a téma az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság határvidékét képező bihari részeken folytatott harcok, s ezeken belül Várad ostromai, védelme. Nem véletlenül, hiszen miként korábban is szó esett róla, a város és a vár megszerzése minden válsághelyzetben elsőrendű célja volt az Erdélyért versengő két nagyhatalomnak, illetve megtartása elemi érdeke volt az erdélyi fejedelmeknek. Éppen ezért a váradi kapitányi rangot a legjelesebb, legtekintélyesebb, a hadvezetésben is tehetséges főurak sorából azok kaphatták meg, akik egyúttal a mindenkori fejedelmek bizalmi emberei, esetleg családtagjai is voltak. Így történt például Rhédey Ferenc esetében, akinek Váradhoz szorosan kötődő életútjáról új adatokkal teli dolgozatot olvashatunk a kiadványban.

Várad, mint ismeretes, elhelyezkedése révén természetes módon vált a Magyar Királyság keleti felének központjává, s így I. János királynak jelentős rezidenciájává már az 1530-as években olyannyira, hogy nem egy alkalommal országgyűlést is tartott itt. Bár 1557-ben a városrészek jogi helyzetét sikerült egységessé tenni, a szabad királyi városi rangot a város polgárai nem tudták kivívni, s a település megmaradt mezővárosnak, mígnem 1580-ban lakossága nemesítést kapott Báthory Kristóftól.

Új ismeretek

Várad városi helyzetének 1526–1580 között bekövetkezett változásait újonnan feltárt levéltári források révén tekintette át az egyik előadó, szerző. Jól tudjuk, hogy Várad 16. századi történetének forrásai szinte teljes egészében megsemmisültek. Ám mivel a város nem csekély szerepet játszott az országos politikában, így a hajdani fejedelmi vagy királysági kormányhatósági levéltári egységekben, a bécsi Habsburg birodalmi levéltárakban, vagy a városi, megyei levéltárak különféle irategyütteseiben fel-felbukkannak olyan iratok, amelyek feltárása és elemzése által új ismeretekre tehetünk szert Nagyvárad ma még sok vonatkozásában homályban lévő újkori történéseiről. Az apró adatmorzsák mindegyike jelentőséggel bír, akár Várad várának, akár a történeti Bihar vármegye bármely települése hányatott sorsának megismeréséhez járulnak hozzá. Erre kiváló példa a belényesi bányavidéken a kora újkorban folytatott bányaművelés mikéntjének kibontakozása. Újonnan esik szó a Székelyhíd körüli politikai csatározásokról, amely várnak Váradot helyettesítő szerepe lett 1660 után, egészen addig, amíg a vasvári béke elrendelte a lerombolását. A bihari végvidék jelentős erődítményéről van szó tehát, amelynek súlyát az országos békekötésben való említése már önmagában is kellően jelzi. Új elemzés hangzott el, illetve olvasható a kötetben a vár 1558. és 1660. esztendőkbeli török-tatár ostromairól, valamint a 17. század végi visszafoglaló háború során, 1692-ben Lajos Vilmos baden-badeni őrgróf által a törökök kiűzéséért indított ostromról.

Hét előadás hangzott el

Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet: megjelent Zsoldos Attila Adorján három ostroma. Oligarchák a Tiszántúlon a 13–14. század fordulóján című könyve, melyet hamarosan bemutatnak. A továbbiakban a következő előadások hangzottak el: Bagi Zoltán Péter- Várad 1692. évi ostroma, Bogdándi Zsolt – Szapolyai János király váradi udvara és Bodoni Pása György személynöki ítélőmester; Gálfi Emőke – Az ország központjától Erdély kapujáig, Nagyvárad városi helyzete 1526–1580 között; Mátyás-Rausch Petra – A belényesi rézbányászat helyzete a 17. század első felében; Rácz Balázs Viktor – Rhédey Ferenc váradi főkapitány pályafutása; Dáné Veronika – A váradi Boldvai családról (ez nem szerepel a könyvben), Szalai Ágnes – A fejedelmi kormányzat szerepe a Székelyhíd végvár körüli tárgyalásokban. A kötetben olvasható B. Szabó János – Nagyvárad tatár és török ostromai, 1558, 1660 című írása is.

Ciucur Losonczi Antonius