„Te mondd, ahogy Isten adta mondanod”

Arany Jánosra emlékeztek a költő születésének 200 évfordulója alkalmából a Kiss Stúdió Színházban tartott péntek esti előadás során. A költő életrajzából is elhangzottak részletek.

Molnár Judit közíró, tanár bevezetője során elmondta: a kétszáz év részben megkönnyíti az emlékezést, de egyúttal meg is nehezíti, klasszikusokról beszélni legalább olyan nehéz, mint amilyen könnyű. Arany Jánosról látszólag mindent elmondtak már az eltelt idő során, de vannak, akik azokat az összefüggéseket keresik, amelyeket a google nem „dob ki” – például a jeles utódok kötődését hozzá. Babits, Tóth Árpád, Reményik Sándor, akik a halála táján születtek, másképp viszonyultak hozzá, mint például Dsida Jenő, aki „huncut dédunokaként” közeledett emlékéhez, mintegy „megcibálva bajszát”.

A költő arcai

Babits alkatánál fogva közel állt Arany Jánoshoz, s hozzá írt szonettje során fájdalmas panasza olyan, mint sértett gyermek panasza az apjához. Tóth Árpád 1907-ben emlékszik magy elődjére versében, melyben arra mutat rá, hogy a bizonytalan, összedőlni látszó világ közepette az egyetlen menedék a szépség.

A bevezető során Molnár Judit fel is olvasott verseket és versrészleteket, melyek Arany Jánoshoz íródtak  – többek között Reményik Sándor, József Attila, Dsida Jenő, Kányádi Sándor költeményei, illetve versrészletei hangzottak el.

A műsor a 200 Arany című előadással folytatódott. Fazakas Márton Erzsébet, Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek életrajzi részleteket ismertettek és verseket adtak elő, s a közönség előtt szinte megelevenedett Arany János alakja, különböző életszakaszaiban, optimistán és csalódottan, fiatalon és idősen, reménnyel telve és megfáradva.  Ő volt a tehetséges fiatalember, aki vándortársulathoz szegődött, majd csalódottan visszatért Szalontára, ahol kevéssel később elveszítette édesanyját. Ő volt az, aki egyszerű életet kívánt élni, de túl tehetséges volt ahhoz, hogy közönséges ember maradhasson, s ő volt, aki a forradalom bukása után úgy érezte, hogy elveszítette önmagát, s megírta a „Leteszem a lantot” című költeményt - de valójában sohasem tette le.  Ő volt, aki visszautasította, a felkérést, hogy dicsőítő verset írjon Ferenc Józsefnek, s ehelyett inkább megírta A walesi bárdokat. „Te mondd, ahogy Isten adta mondanod” – hangzott az est záróakkordjaként a részlet a Mindvégig című versből.

Az előadás során, melynek forgatókönyvét a költő művei, valamint Kersztury Dezső és Riedl Frigyes gondolatai alapján Kiss Törék Ildikó szerkesztette, néhány vers felvételről, Varga Vilmos előadásában hangzott el. A másfél órás műsort a közönség vastapssal díjazta.

Neumann Andrea