Szent László ragyogó csillag életünk egén

A Váradi Esperesi Kerület kezdeményezésére vasárnap délután újra gyalogos zarándokútra indult Nagyvárad katolikus népe a várad-velencei templomtól Szent László király egykori sírjához a várba, a Kárpát-medence keresztényeinek valamikori zarándokhelyéhez.

Pék Sándor Várad-kerületi esperes irányításával a várad-velencei római katolikus templomnál gyülekeztek a város különböző plébániáinak, illetve közösségeinek képviselői, hogy immár harmadik alkalommal, közösen imádkozva, őseik nyomát követve és Szent László előtt tisztelegve az egyházmegye bölcsőjének számító várba zarándokoljanak fegyelmezett sorban, így gyakorolva, megélve és megmutatva a külvilág számára is hitüket. Az idén a felújítási munkálatok miatt némiképp módosult az útvonal és a helyszín, így az erődítmény egy épülettömbjében berendezett alkalmi kápolnában lett bemutatva a várzarándoklati szentmise Exc. Böcskei László megyés püspök főcelebrálásában. Külön ajándék volt amúgy a résztvevők számára, hogy a Ferenc pápa által meghirdetett megszentelt élet évében egy jezsuita szerzetes, a szatmárnémeti Kálvária-templom német nyelvű híveit két éve összefogó Orbán Mihály prédikált.

Bevezetőjében az egyházmegye főpásztora hangsúlyozta: sok nagyváros akkora fényáradatban úszik, hogy ettől nem lehet látni a csillagokat, holott a mi életünkhöz igenis hozzátartoznak a csillagok. Szent László is egy vezénylő csillag, a hely pedig, ahol a sírja volt, egy olyan szent hely, mely semmihez sem hasonlítható, hiszen itt kezdődött a közel 1000 éves váradi egyházmegye története, annak a hitnek a kibontakozása, melyet elődeink évszázadokon keresztül ápoltak, őriztek, védtek és továbbadtak, és mi is ezt kell tegyük. Szent László közbenjárását kell kérjük magunkért, családjainkért, az egyházmegyéért, mindazokért, akit hitükért manapság is szenvednek, és az egész világért. „A vártemplom renoválása egy pozitív jel, reményt nyújt arra nézve, hogy a következő zarándoklatot már ott ünnepeljük. Fogadjuk meg ugyanakkor azt, hogy nem akarunk letérni őseink útjáról, hűségesek maradunk a hitünkhöz, és nem engedjük, hogy a világi szemlélet, a kényelem érzése eltérítsen bennünket a tanúságtételünktől”, tanácsolta a megyés püspök, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy életünk egén másik ragyogó csillag a Boldogságos Szűzanya, égi édesanyánk, akit később a májusi ájtatossággal köszöntöttek.

Különös embercsoport

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Homíliájában Orbán Mihály Jézus-társasági atya Szent Lászlóról, a zarándoklat és a szentháromság lényegéről beszélt. Arra hívta fel a figyelmet: Szent László alakját a történelem folyamán mindig a legnagyobb tisztelet övezte, ismert volt szerte Európában. Erről tanúskodik egy 15. századi „belga” városi bíróság fennmaradt dokumentuma is. Akkoriban ugyanis egyházi hatásra zarándoklatra ítéltek bűnösöket, és azon a listán, melyen a megteendő távolság szerint osztályozva voltak a kegyhelyek, csupán három közép-európai templom szerepelt, s ezek egyike volt a váradi. A zarándokok amúgy egy különös embercsoportnak számítottak a Krisztus utáni első századokban, akikre életmódjuk miatt még a pogányok is felfigyeltek- magyarázta a szerzetes. Bár szegények voltak, mégis sokakat gazdagítottak, noha szidták őket, ennek ellenére áldást osztottak, és legfőképpen a szeretet érzésének gyakorlásában tűntek ki. Épp ezért egyre többen akarták megtudni a titkukat, kezdtek kíváncsiak lenni arra, hogy miféle Istenben hisznek, mi lehet az oka az általuk megtestesített életformának? A válasz pedig: az ősegyház titka a folytonos megújulás volt, és ez a legalapvetőbb titka a szentháromságnak is, mely a felsorolt tulajdonságokkal rendelkezővé tudja tenni a keresztényeket- nyomatékosította a szerzetes. Úgy fogalmazott: az egyház titkát akkor sejtjük meg, ha valamit megsejtünk a szentháromság titkából, abból, hogy a szentháromságos személyek külön személyek ugyan, mégis egyidejűleg egyek a szeretetben, ahogyan egy családnak a tagjai is egységet alkotnak. Isten képmásaiként bennünk tükröződnek ezek a titkok, Jézus életformája pedig nem más, mint a szentháromság életformája, erre tanít bennünket az evangélium és a parancsolatok, és erre kell vágyjunk, mert ez a keresztény ember hivatása.

Az elhangzottakért, illetve a bemutatott áldozatért Ján Mlinárcsik plébános mondott köszönet, a zarándoklat pedig a májusi litánia elimádkozásával ért véget.

Ciucur Losonczi Antonius