Szaxofonművész a nagyváradi filharmóniában

A múlt héten egy újabb különleges hangverseny zajlott a nagyváradi filharmóniában. Ha az előző héten gitárművész volt az est szólistája, most szaxofonművész nagyszerű játékát volt alkalmunk meghallgatni. A közönség nagy szeretettel fogadta az előadóművész játékát.

Az est folyamán Debussy-, Glazunov- és Csajkovszkij-művek hangzottak el. A meghívott karmester, Vladimir Fanshil Ausztráliában született, de jelenleg inkább európai országok neves filharmóniáinak karmestereként tevékenykedik. 2013–2017 között Fischer Iván Kossuth-díjas magyar dirigens asszisztenseként dolgozott Budapesten és Berlinben. A szólista Réman Zoltán, a kolozsvári Transilvania Állami Filharmónia klarinét- és szaxofonművésze volt. Az est első műve, mely felcsendült az Enescu–Bartók koncertteremben, a nagy francia zeneszerzőnek, a zenei impresszionizmus megteremtőjének, Claude Debussynek (1862–1918) az alkotása, a Rapszódia szaxofonra és zenekarra volt. Debussy e művét egy gazdag amerikai hölgy, Elie Hall megrendelésére írta, s hosszú évek után, 1908-ban fejezte be, a hangszerelését pedig Jean Roger-Ducasse francia komponista a szerző halála után, 1919-ben végezte el. A szaxofonra és zenekarra írt rapszódiát a nagyváradi szimfonikus zenekar és a meghívott előadóművész, Réman Zoltán kitűnően tolmácsolta. Ritkán van alkalmunk hallani ezt a hangszert komolyzenei koncerten, ezért kellemes meglepetés volt Réman Zoltán szólója, aki a továbbiakban is főszerepet játszott, hiszen ezután Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov (1865–1936) orosz zeneszerző Esz-dúr szaxofonversenye, op. 109 csendült fel, ugyancsak az ő tolmácsolásában. E versenymű előadásában talán még jobban kibontakozott Réman Zoltán nagyszerű zenei tudása, együtt élt a zenekarral a fiatal, de kiváló karmester, Vladimir Fanshil irányításával. A közönség nagy szeretettel fogadta az előadóművész játékát, nem is maradt el a lelkesedés, a hosszan tartó taps. A szaxofonművész egy ráadással kedveskedett, Johann Sebastian Bach egyik rövid zenekari művét adta elő szaxofonon.

Az első szimfónia

A hangverseny második felében Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) I., g-moll szimfóniája, op. 13 hangzott el a szimfonikus zenekar előadásában. A nagy orosz zeneköltő összesen hat szimfóniát írt, ezek közül az első hármat csak nagyon ritkán játsszák, míg a másik három (a IV., V., VI.) a világ minden táján állandó repertoárdarab. Az első szimfónia a Téli álmok alcímet kapta, mivel Csajkovszkij ezt a Ladoga-tó környékén írta, az ottani események, a téli táj hangulata ihlette meg. A mű 1866 nyarán készült el, két évvel később mutatták be Moszkvában, Nyikolaj Rubinstein vezényletével. A szerdai nagyváradi hangverseny elkezdése előtt megkértem egy egykori zenekari tagot, aki ma nyugdíjas, hogy mondjon véleményt az előadásra kerülő szimfóniáról. Azt felelte, sok mindent nem tud mondani róla, mert az ő idejében sohasem játszották. A Csajkovszkij szimfónia kellemes élményt jelentett számunkra, örvendetes, hogy ez a mű is bekerült a filharmónia mostani évadának műsorába.

Dérer Ferenc