2018.07.03. 10:59
Sikeres évadot zárt a nagyváradi filharmónia
Néhány nappal ezelőtt, a filmzenei hangversennyel véget ért a Nagyváradi Állami Filharmónia 2017–2018-as évada. A napokban a filharmónia főigazgatóját, Meleg Vilmost és művészeti igazgatóját, Foica Lászlót kérdeztük, ők miként értékelik az elmúlt évadot.
Néhány nappal ezelőtt, a filmzenei hangversennyel véget ért a Nagyváradi Állami Filharmónia 2017–2018-as évada. A napokban a filharmónia főigazgatóját, Meleg Vilmost és művészeti igazgatóját, Foica Lászlót kérdeztük, ők miként értékelik az elmúlt évadot.
A beszélgetés egy részénél jelen volt Kis Gábor, a filharmónia adminisztratív szolgálatvezetője is. Meleg Vilmos főigazgató:
– Örülök annak, hogy alkalmam van erről beszélni, hiszen hamarosan letelik az első évem ebben a tisztségben, így ez egyfajta mérlegkészítés is számomra: mit sikerült elérni az elmúlt időszakban. Mikor tervezgettem, hogy megpróbálom megpályázni ezt a tisztséget, akkor természetesen elgondolgodtam azon, hogy mit is szeretnék megvalósítani. Elsősorban szeretném hangsúlyozni, hogy sok minden adott volt, hiszen olyan munkatársakat találtam, akikkel – tudtam – megvalósíthatjuk elképzeléseimet. Kivétel nélkül ilyen munkatársakra találtam a vezető tisztségben lévő személyekben, mindenben számíthattam rájuk. Ha sorban vesszük őket: sokat segített Foica László művészeti igazgató, de ugyanolyan nagy segítségemre volt a pénzügyi dolgok intézésében Balog János főkönyvelő, valamint Kis Gábor, aki az adminisztráción túl sok mindent megtett, hogy a közönség jól érezze magát a koncerteken, vele közösen terveztük meg azokat a felújításokat, amiket elvégeztünk. Azért emelem ki őket, mivel nélkülük nem sikerült volna minden úgy, ahogy végül is megvalósult. Bár adott volt sok minden, a kitűnő zenekar és énekkar, amit én akkor is tiszteltem és becsültem, amikor még nem kerültem ebbe a tisztségbe. Ma még jobban becsülöm őket, látván azt a napi munkát, amit ők itt lehúznak, látván a próbákat a koncertek előtt, amiket a kívülálló szem nem észlel.
Sokan nem tudják, hogy mi minden előz meg egy hangversenyt, és mennyi munka van egy-egy szervezés mögött. Nagyon kevesen vagyunk, ezt el kell mondanom, de szerencsémre olyan munkatársakkal vagyok körbevéve, akik meg tudják valósítani a maximális teljesítményt. Nagyon jólesett, amikor a hangversenyek után a dicsérő szavakat kellett hallgatnom, általában ilyen jellegű észrevételek hangzottak el a közönség részéről. Ha volt is negatív vélemény– amit természetesnek tartok, hiszen nem egyforma az ízlésünk –, azt is megértően jelezték. Most lapozgatom a nézőinknek szétosztott, majd kitöltve összegyűjtött kérdőíveket, a véleményeknek több mint a felén túl vagyok, s eddig teljesen pozitív észrevételeket olvashattam. Biztos vagyok benne, hogy minden kollégának jólesik majd, hogy azok a nézők, akik megszólaltak, jó véleménnyel vannak rólunk. Persze az elégedettséget a taps is jelzi a koncerteken; volt olyan eset is, amikor felállva éltették az előadóművészeket.
– Beszéljen arról, kérem, amit megvalósítottak a közönség és a zenekar számára, ami otthonosabbá tette ezeket a zenei eseményeket.
– Azért, hogy a közönség, a zenekar és az énekkar jól érezze magát, eldöntöttük a fontossági sorrendet. Ebből a rangsorból említeném a világítás megoldását. A régi reflektorok, melyek a zenészek fölött voltak, nagy meleget sugároztak. Hogy ez megszűnjön, új, LED típusú reflektorokat szereltünk fel, ezek most már egyáltalán nem ontanak hőt. Az idén nyáron szeretnénk még ezeken változtatni, hogy a szimfonikus zenekar tagjait ne vakítsa el a fény, hogy a kottát normálisan tudják olvasni. Arra is odafigyeltünk, hogy a közönség komfortérzetét is javítsuk, új szőnyegeket vásároltunk, felcsiszoltuk a gyönyörű márvány lépcsőket, a folyosókat. A szimfonikus zenekar és az énekkar tagjainak, a filharmónia állandó karmestereinek, az intézmény vezetőinek fotóját is elhelyeztük a folyosók falán. Ezt azért tettük, hogy a szünetekben lássa a jelen levő közönség is, hogy kik is azok, akik a filharmóniában tevékenykednek, akiknek muzsikáját hetente hallgatják. Még vannak olyan dolgok, amiket már beszereztünk, de még nem működnek, ilyenek a hangtechnikai felszerelések, melyeknek segítségével digitálisan fel lehet venni a teljes hangversenyt. Erre szükségünk van az előremenetel céljából. Egy vetítőrendszert is beszereztünk, a nyári szünetben szereljük fel. Nagyon szeretnénk ünnepélyesebbé tenni a koncertjeinket az ide érkezők számára. Az idén felújítjuk a mosdóinkat, a mellékhelyiségeket, erre nagy szükség van, és szeretnénk újrafesteni az előcsarnokokat.
A művészeti igazgató
Foica László fuvolaművész, művészeti igazgató is válaszolt kérdéseinkre:
– Arról, hogy jó évadot zártunk-e, elsősorban a közönség véleménye mérvadó; hogy egy adott évad mennyire sikeres vagy nem, azt a hangverseny-látogatók dönthetik el. A visszajelzésekből az derül ki, hogy valóban sikeres évadot zártunk, és ez a személyes véleményem is. Sikerült nagyon színesre varázsolni ezeket a hangversenyeket, mert Meleg Vilmos főigazgatóval már a mandátuma elején elhatároztuk, hogy amennyire lehet, emberközelibbé szeretnénk tenni a filharmóniát, és ezt elsősorban a programok színesítésével tudtuk megtenni, elérni. Az köztudott, hogy egy filharmóniának az elsőleges szerepe az, hogy a komolyzenét propagálja, ebbe azonban belefér, hogy más zenei műfajokat is bevonjunk a programokba, amit egyébként a közönség nagyon szeret, erre sok példát mondhatnék. Nagyon nehezen tudnék kiemelni egyetlen műsort az egész évadból, mivel úgy érzem, hogy mindegyik a saját gyermekem/gyermekünk, de azt megemlítem, hogy nagyon sikeresek a szerzői estek. Ilyen volt a Mendelssohn-, Beethoven-, Bach-est. Ezenkívül a spanyol est és a szimfonikus tangó est is sikeres volt, hasonlóképpen az operagála és a filmzenei koncert. Külön hangversenyt szerveztünk a moldáv Eugen Doga zeneszerző nyolcvanadik születésnapja tiszteletére, ez is rendkívül színes programot eredményezett, moldovai vendégművészekkel és a szerző jelenlétével és közreműködésével. Ugyancsak a színesebb része volt az évadnak a Chanson d’amour elnevezésű produkciónk, ezt a 90 év fölötti, izraeli dirigens, Roth Ladislau vezényelte – nagyon fiatalosan. Nem feledkeztünk meg Erich Bergel egykori karmesterünkről, az ő emlékére is rendeztünk egy koncertet. Ő volt az, aki az ’50-es évek végén néhány évig nagyon sokat tett azért, hogy ez a zenekar oda fejlődjön, amivé lett. De a Tavaszi Fesztivál sikerét is meg kell említenem.
– Nagyon változatos a műsor, ezt hogyan sikerül kivitelezni?
– Erre nagyon odafigyelünk. Most már digitális kimutatásunk van, s tudjuk, hogy a 2000-es évek elejétől évadonként milyen művek hangzottak el. Ezt mindig átnézem, és amikor egy karmesterrel vagy szólistával egyeztetek arról, hogy milyen művek kerüljenek műsorra, akkor mindig figyelembe veszem, hogy a tárgyalt mű mikor hangzott el és mennyire illik bele az évad műsorába. Ilyesmire odafigyelek, de arra is, hogy a szólisták hogyan kövessék egymást, például soha nem teszek két-három hegedűst egymás után. Ugyanígy ügyelek a karmesterek esetében is: mikor jön egy külföldi, mikor egy hazai, mikor vezényeljenek a saját karmestereink. A vokál-szimfonikus koncerteket is hasonlóan próbáljuk beosztani, figyelembe vesszük a kórus munkarendjét is, de a közönség elvárásait is.
Hiányoznak
– A zenekar jelenlegi összetétele megfelel a szükségesnek?
– Azt kell mondanom, hogy a jelenlegi helyzetben a zenekar létszáma megfelelő, s a néhány üres státust a közeljövőben igyekszünk betölteni. Tehát e téren van még tennivaló.
– A közönség, a koncertlátogató ezt nem érzi…
– Lehet, hogy így van, de például a hárfán mindig más játszik, mert saját hárfásunk sajnos nincs, ezért mindig vendégművészekkel pótoljuk.
– Hogyan egyeztetnek a meghívott művészekkel, karmesterekkel? Ez nehéz dolog?
– Én elmondom, hogy mi az elvárásunk, milyen művek illenének az adott hangversenybe. Ha a szólistával már egyeztettünk, akkor a karmesterrel ezt úgy próbájuk megoldani, hogy a kiválasztott művek szervesen illeszkedjenek az elképzelt programba. Sokrétű tevékenység ez. Természetesen a karmesternek, a szólistáknak vannak javaslataik, ezek mind kétirányúak. Egyeztetünk, és általában hamar megegyezünk. Ezt a munkát én végzem. Természetesen a filharmónia művészeti tanácsának a véleményét előre kikérem. Ha egy ismeretlen karmester jelentkezik, hogy szeretne nálunk dirigálni, akkor alaposan tájékozódom róla. Szerencsére ez ma már könnyen megy, hiszen interneten utána tudunk nézni mindenkinek.
Dérer Ferenc