Seprés: nincsenek romaügyek a szőnyeg alatt

Nem kellenek specifikusan a romákat célzó programok, mert azok hatástalanok, s csak épp a célréteget nem érik el. Ezt is hangsúlyozta Nagyváradon a témakör egyik magyarországi szakértője.

Hiába próbálják a szőnyeg alá söpörni a romakérdést, a témakörrel összefüggő számos problémát, az mégis felül marad, nem rejthető el. Már hosszabb ideje nyilvánvaló, hogy szőnyeg alá seprés immár nem működik. Ezt is hangsúlyozta prof. dr. Ladányi János szociológus Nagyváradon. A romaügyek szakértője szerdán este a PKE-n tartott nyilvános előadást a témakörről. Mint mondta, a térség országaiban nem mindenütt sepréssel próbálkoznak: sok helyütt egyszerűen csak nem fordítanak megfelelő figyelmet a témára, s amikor igen, sokszor olyankor sem jól állnak hozzá, nem hatékonyak az univerzális programok.

Kirekesztve

Eleve nem könnyű meghatározni azt, hogy ki a roma (ahogy – a látszat ellenére – más nemzetiségekhez tartozók esetében sem a legkönnyebb a tökéletes definíciót megalkotni). Maguk a cigányok öndefiníciójuk szerint a leginkább hátrányos helyzetű csoportokhoz tartozóknak látják magukat. Ez így is van, mondta Ladányi János, mivel a cigánykérdésben és a mélyszegénységben érintettek egy része közös halmazt alkot. Ugyanakkor a társadalmilag tartósan kirekesztettek többsége például Magyarországon nem roma - ám a romák többsége társadalmilag tartósan kirekesztett. És mélyszegénységben is él. Ugyanakkor – s erről ritkán esik szó – 10-15%-uk lassan, de biztosan középosztályosodik.

A roma társadalom mindenütt nagyon rétegzett. A nevükben fellépők (roma pártok, „császárok”, „királyok”, vajdák stb.) lényegében nem képviselik őket, hanem a politikai hatalom kiszolgálói és haszonélvezői. Egységes vezetésük egy-egy országon belül sem lehetséges, széttagoltságuk miatt – azt pedig, hogy létezne „egységes roma nemzet”, a szakértő simán hülyeségnek mondta.

Figyelmeztetett: az úgymond univerzális szociálpolitikai programoknak nincs sok értelme. A gondok ugyanis olyan mértékben halmozódtak, hogy a leginkább rászorulókat sosem fogják elérni. Ezért Ladányi szerint célzott programokkal lehetne csak segíteni, azaz kisebb léptékűekkel, hely- és esetspecifikusokkal. Azt is hangsúlyozta: „Nincs értelme romaspecifikus programokat készíteni sem. Az ilyenek ugyanis mindig a célcsoport legtetején lévőkig érnek csak el. Azokig, akik úgyis megoldanák a gondjaikat”.

Az ügy politikai vonzatáról – amely a térség államaiban egyre hangsúlyosabb – szándékosan nem beszélt részletesen a szekértő. Mint mondta, egyetemen nem akar politizálni. Annyit azonban megjegyzett: „A politikai erőknek legalább egy minimumban meg kellene egyezniük ilyen témában is, ha előrelépést akarnak. Bár ennek az esélye például Magyarországon kisebb most, mint valaha volt”. Hangsúlyozta ugyanakkor : a romák ügyeivel két csoport szokott megpróbálni visszaélni. Egyrészt a cigányok úgymond vezetői, akik az etnikum számarányát felnagyítva akarnak előnyöket szerezni, másrészt a szélsőségesek, rasszisták, akik szintén a cigányok számarányának felnagyításával és a radikalizmussal kampányolnak. Hozzátette: nem jött be a riogatás, a romák aránya távolról sem növekszik annyira, ahogy „jósolgatták”. Mint mondta, a”mikor még egyetemista voltam – és ez nagyon rég volt - , Csurka Pista már akkor azt hangoztatta, hogy 2000-re a romák lesznek többségben. Szós sincs erről a mai napig sem...”

Államosodás?

Isten mentsen attól, hogy az EU megpróbálja úgymond rendezni a romakérdést térségünkben – figyelmeztetett Váradon rof. dr. Ladányi János szociológus. Szerinte ugyanis „Ha bármikor is esetleg lesz a romáknak saját országuk, az nem valahol Indiában lesz. Hanem itt, a mi térségünkben”.

Szeghalmi Örs