Restaurálták a várad-újvárosi plébániatemplom főoltárképét

Vasárnap délután Böcskei László katolikus megyés püspök szentmisét mutatott be a nagyvárad-újvárosi Szent László plébániatemplomban, amelynek keretében megáldotta a felújított főoltárképet.A restaurálást Szabó Ödön, a várad-újvárosi plébánia egyháztanácsának elnöke kezdeményezte, és az RMDSZ-es Pásztor Sándor vezette Bihar Megyei Tanács Szociális Közösségi Intézményének támogatásával valósult meg. Pék Sándor esperes-plébános felkérésére Puskás Éva és Sulyok László restaurátorok újították fel a főoltárképet, amely azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szent László átadja a Székesegyház kulcsait Várad püspökének. A januárban elkezdett és a közelmúltban befejezett munkát a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség restauráló műhelyében végezték el azok a szakemberek, akik tavaly a vártemplom Szent László-képét is helyrehozták.

Exc. Böcskei László megyés püspök úgy fogalmazott: a Szent László jubileumi évben és jelenben a tisztelete új lendületet kap. Nem csak azáltal, hogy ápolni törekszünk emlékét és követendő példaként állítjuk a jelenkor embere elé az ő vonásait, hanem főleg amiatt, hogy próbáljuk jobban megismerni őt, és felfedezni benne erényeinek időszerűségét. Erőt és bátorságot nyerünk tőle, mert alakja nem csak vonz, hanem lelkesít is bennünket Isten útjainak keresésében, igazságainak védelmezésében. „A főoltárkép felújításában is egy ilyen üzenetet látok: nem csupán egy művészeti alkotás szakszerű kezeléséről, az utókor számára méltó megőrzéséről van itt szó. Ennél sokkal több valósult meg itt: tisztábban akarjuk látni őt, az Isten emberét, hogy még közelebb kerülhessünk hozzá, és még nagyobb elszántsággal követhessük az Isten, az egyház és a népünk szolgálatában.”- hangsúlyozta.

Egyedi téma

Pék Sándor arra hívta fel a figyelmet: Friedrich Schilcher, a 19. századi bécsi akadémikus festészet jeles képviselője 1863-ban készítette el nagyméretű, csaknem háromméteres alkotását. A főoltárkép felett, a növényi ornamentikával díszített, aranyozott, ovális fatáblácskán a következő latin szöveg olvasható: Szent László imádkozik Várad népéért. A többalakos kompozíció témáját illetően egyedi: a vörös díszmagyarba és gyöngyökkel díszített kék palástba öltözött László király a fehér pluviálét és a féldrágakövekkel díszített mitrát viselő püspöknek átnyújtja a váradi székesegyház kulcsait. Az uralkodó melletti főúri kíséret egyik tagja magyar nemzeti lobogót zászlót lenget, míg egy másik pecséttel ellátott dokumentumot tart a kezében. A püspök kíséretéhez tartozó szerzetesek imakönyvet, keresztet és pásztorbotot fognak, a két központi alak lábánál térdeplő ministráns füstölőt lenget. A kép hátterében korinthoszi oszlopokkal díszített impozáns kapubejárat látható, melynek boltívén angyalok által körülvett imádkozó Szűzanya-kép sejlik fel.

Schilcher művét valószínűleg Johann Ernst Mansfeld bécsi grafikus rézmetszete ihlette, amely Gánóczy Antal 1775-ben megjelent, Szent Lászlóról és a váradi egyházmegye alapításáról szóló tanulmányának egyik illusztrációja.

Isten terve

Elmélkedésében Exc. Böcskei László megyés püspök felidézte: a húsvét előtt felolvasott szentírási jelenetek több helyen arról szóltak, hogy a feltámadott Krisztus közvetlenül vagy másokon keresztül Galileába hívta az apostolokat, hogy találkozzanak vele. Erről mind a négy evangélistánál van utalás, Szent János pedig arról is ír, hogy a Genezáreti-tó partján a feltámadt Üdvözítő megkeresi apostolait, és segít nekik abban, hogy megoldják a sikertelen halfogással kapcsolatos gondjaikat. Jézus ezen meghívása azt eredményezi, hogy mozgásba jön az apostolok közössége. Elindult valami az életükben, ami egészen napjainkig folytatódik, tart, hiszen Krisztus haláláról és feltámadásáról beszélnek a mai emberek is: vannak akik hirdetik, mások kételkednek, ellenszegülnek, letagadják, megtiltják az említését, vagy lefizetnék a tanúkat, semmibe veszik a feltámadást, azt, hogy Jézus él, és legyőzte a halált. A szíriai és az iraki keresztények például most sincsenek biztonságban, kevés papjaik titokban kell misézzenek. A húsvét tehát nem egy lezárult esemény, ügy, egy már elintézett eset, hanem egy kezdet a világtörténelemben és a saját, személyes történetünkben. Új utat nyitott meg, és egy új feladat felvállalásának idejét jelenti. Ahogy az istentiszteleti kongregáció prefektusa, Robert Sarah bíboros fogalmazott: Jézus feltámadott és él, az tehát, aki megsemmisült a halálban, az élet győzelmével élteti azokat, akik állandóan a halál vonzása alatt állnak. A főpásztor hozzátette: ez húsvét üzenete, a hitünk alapja, a húsvéti ember ugyanis nemcsak szemlélődik vagy csodálkozik, hanem épít is maga körül.

Az egyházmegye elöljárója felidézve múlt heti szentföldi utazásának jelentősebb momentumait, három gondolatot emelt ki. Hangsúlyozta: az a názáreti templom, ahol az angyali üdvözlet megtörtént, a csend helye, hiszen Isten itt szólt, kezdeményezett, és így tulajdonképpen bevonta az embert a tervébe. Az utolsó vacsora terme pedig, ahol elhangzottak Jézus azon szavai, hogy „ezt tegyétek az én emlékezetemre”, és a szeretet megragadó példájaként sor került a lábak megmosására, arra utal, hogy az Úr akarata az, hogy a mi közreműködésünkkel az ő jelenléte biztosítva legyen. Mindezek pedig úgy vannak összefüggésben a restaurált főoltárképpel, hogy Isten szólt, kezdeményezett, és a tervébe Szent Lászlót is bevonta, aki ezt felismerte. Cselekedetei által az Úr terve bontakozott ki, azért imádkozott, építkezett és küzdött, hogy Krisztus jelenléte számunkra is nyilvánvaló legyen. Az átadott kulccsal számunkra is megnyitotta az ajtót a jó és a helyes úton való haladás irányába.

Az elbocsátás előtt a piliscsabai Szent Özséb Színtársulat kórusa lépett fel Medgyesy Norbert karnagy vezényletével, mintegy „hazahozva” a Szent Lászlóról szóló énekeket annak reményében, hogy őrizzük és tovább éltetjük ezeket.

Ciucur Losonczi Antonius