ERDON Helyi hírek

2016.10.05. 14:13

Remekművek és virtuózok a hangversenyen

A nagyváradi filharmónia szokásos csütörtöki hangversenyén, a sikeres évadnyitó koncert után, három remekmű csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben. Mozart két zeneművét és Csajkocszkij legismertebb szimfóniáját hallgathatta meg, a szépszámban jelenlévő közönség.

A nagyváradi filharmónia szokásos csütörtöki hangversenyén, a sikeres évadnyitó koncert után, három remekmű csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben. Mozart két zeneművét és Csajkocszkij legismertebb szimfóniáját hallgathatta meg, a szépszámban jelenlévő közönség.

Az est karmestere ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Romeo Rîmbu volt, az előadóművészek pedig a Magyarországon élő, erdélyi származású brácsaművész Máté Zsolt, valamint a filharmónia koncertmestere, a hegedűművész Nagy Kálmán. Már a zenei esemény beharangozójában is említettem a karmester véleményét, mely szerint igazi remekművek csendülnek fel a hangversenyen. Nos, utólag elmondhatom: ezeket a remekműveket – két Mozart-művet és egy Csajkovszkij-szimfóniát – kitűnő tolmácsolásban hallhattuk.

Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) művének, az Idomeneo, Kréta királya című háromfelvonásos opera seriának a nyitánya csendült fel a szimfonikus zenekar előadásában. A tragikus zenedrámáját Mozart 1780 őszétől 1781 januárjáig komponálta Salzburgban és Münchenben, s az utóbbi városban mutatták be. A nyitány megírásában Mozart eltér a háromtételes olasz nyitánystílustól, és Christoph Willibald Gluck német zeneszerző nyitányainak egytételes formáját választja. A rövidre szabott nyitányt a szimfonikus zenekar Rîmbu mester irányításával nagyszerűen tolmácsolta.

Sinfonia concertante

Majd ugyancsak Mozart műve, az Esz-dúr sinfonia concertante hegedűre, brácsára és zenekarra, K. 364 csendült fel a koncertteremben. Korának egyik kedvelt műfajával, a koncertáló szimfóniával is szívesen kísérletezett Mozart, s az 1779-ben komponált Esz-dúr sinfonia concertante (K. 364) e műfaj legszebb példája. Ebben az alkotásban, melynek zenei anyagát szoros egység és dallamgazdagság jellemzi, a komponista két hangszert emelt ki: a hegedűt és a mélyhegedűt. A sinfonia concertante a kor kedvelt műfaja, s a kettősverseny keretében a hangszerek szabadon cserélhetik zenei anyagukat. A két hangszer többnyire külön játszik, párbeszéd formájában – a brácsa gyakran veszi át a hegedűn hallott frázisokat –, és csak a szakaszok végén egyesülnek. Mozart és a zeneirodalom e nagyszerű alkotását csütörtök este két igazi virtuóz tolmácsolta, nagyszerű érzékkel: Nagy Kálmán hegedűn és Máté Győző mélyhegedűn. A szólistáknak mindig sikerült megtalálniuk a mű egységes tolmácsolását, játékuk igazi élményt nyújtott a hallgatóságnak. A zenekar is kitűnően játszott, bár ezúttal inkább a vonósok voltak jelen, de a négy fúvós szerepe is kiemelkedő volt. A zenemű második tétele bontakoztatta ki talán a legjobban ennek a nagyszerű alkotásnak a mondanivalóját. A hosszan tartó viharos taps után a két előadóművész a zenekar egyik nagybőgősét is a pódiumra invitálva Bartók Béla Román népi táncok sorozatából adott elő egy „ropogós” művet, s ez a ráadás csak megerősítette állításunkat: mind Nagy Kálmán, mind Máté Győző igazi virtuózok.

Szimfónia

Szünet után Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) IV., f-moll szimfóniája, op. 36 hangzott el, a szimfonikus zenekar kitűnő tolmácsolásában. A nagy orosz zeneszerző összesen hat szimfóniát komponált, ezek közül az 1877-ben írt negyedik talán a legszemélyesebb hangvételű, és az utána következő kettővel a legtöbbet játszott Csajkovszkij-művek egyike. A szimfóniát az orosz zeneszerző pártfogójának, Meck asszonynak ajánlotta, s 1778-ban mutatták be Moszkvában. A Nagyezsda von Meckhez írt levelében a komponista azt írja, hogy felcsendül benne a boldogság hangja. A szimfónia harmadik tétele talán a darab legkiválóbb része, a vonós hangszereket a muzsikusok pengetve, vonó nélkül szólaltatják meg, a fafúvósokkal együtt népi mulatságokat idézve fel. A szimfónia végét a Nyírfácska című dal feldolgozása teszi felejthetetlenné. Az igazi zenei élményhez, mely ezt az estét is jellemezte, szükség volt Romeo Rîmbunak, a filharmónia állandó karmesterének a nagyszerű dirigálására és a nagyváradi filharmónia zenekarának kitűnő játékára. Az évad két első hangversenye után állíthatjuk: nagyon jó volt a kezdet. Reméljük, a folytatás is hasonló lesz.

Dérer Ferenc

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!