Paganini hegedűversenye a filharmóniában

Mondhatni, hogy a nyári hangulatra készítette elő a közönséget a múlt heti hangverseny műsora, közkedvelt zeneművek csendültek fel. Ezek közül kiemelkedett Paganini hegedűversenye.A hangverseny dirigense Romeo Rîmbu, a filharmónia állandó karmestere volt, szólistája a nagy tudású bukaresti Diana Jipa hegedűművész.

Elsőként Gioachino Rossini (1792–1868) olasz zeneszerző Hamupipőke című operájának nyitányát hallgathattuk meg, mely hatásos nyitószám minden alkalommal. A szerző közel negyven operájának egyike, a Hamupipőke manapság ritkán látható-hallható teljes egészében, részleteinek hangversenytermi előadása gyakori. A nyitány ugyanazt a formai és szerkesztési elvet követi, mint Rossini nyitányai általában. Csütörtök este a szimfonikus zenekar nagyszerűen tolmácsolta az olasz zeneszerző remekművét.

A továbbiakban ugyancsak olasz komponista, Niccolo Paganini (1782–1840) 2., h-moll hegedűversenye, op. 7 csendült fel, a kitűnő hegedűművész, Diana Jipa tolmácsolásában. Az olasz hegedűvirtuóznak ez a remekműve ritkábban hallható a koncerttermekben, így nálunk is. A háromtételes versenymű előadásával a fiatal előadóművész, Diana Jipa lenyűgözte a közönséget, hegedűjátéka kitűnő volt. A hangverseny-látogató inkább a 3. tételre, a rondóra emlékszik, ez ismertebb volt számunkra. Diana Jipa ragaszkodott a partitúrához, elkerülte a romantikus jelleg kínálta kilengéseket. A közönség hosszan éltette a hegedűművészt, s ő egy ráadással kedveskedett a hallgatóságnak.

Bűvészinas

Szünet után „hangosabb zene következett”: Paul Dukas (1865–1935) francia zeneszerző Bűvészinas című szimfonikus költeménye hangzott el az Enescu–Bartók hangversenyteremben. Szerzőjét ez a mű tette világhíressé. Dukas ugyanolyan „egyműves szerző”, mint Pietro Mascagni a Parasztbecsülettel vagy Ruggero Leoncavallo a Bajazzókkal. Muzsikája sok mindenben hasonlít a veristák szenvedélyeket felkorbácsoló zenéjére.

A szimfonikus hangverseny zárásaként Alekszandr Borogyin (1833–1887) orosz zeneszerző Polovec táncok című kompozíciója csendült fel a nagyszerű zenekar és a Filharmónia énekkara – karnagy Lászlóffy Zsolt – előadásában, az ugyancsak kitűnően dirigáló Romeo Rîmbu hathatós közreműködésével. Az Igor herceg Borogyin posztumusz operája; 1890-ben kezdte komponálni, befejezése azonban Rimszkij-Korszakovra és Glazunovra maradt. Az opera harmadik felvonása a látványos Polovec táncokkal fejeződik be, s ez önálló műsorszámként gyakran szerepel színpadon és hangversenyteremben.

Dérer Ferenc