Orosz zeneszerzők művei a filharmóniában

Az elmúlt héten orosz klasszikusok művei csendültek fel a nagyváradi filharmónia Enescu–Bartók koncerttermében: Glinka, Csajkovszkij és Kalinnyikov szerzeményeit hallgathattuk meg.

A meghívott karmester, Arthur Arnold Hollandiából érkezett, az előadóművész a nagyváradi Remus Rîmbu volt, aki a bécsi konzervatórium befejezése után jelenleg az amszterdami zeneakadémián képezi tovább magát mesterfokozaton. Amint az szinte minden hangversenyen történni szokott, csütörtök este is telt ház előtt zajlott a zenei esemény.

Elsőként Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857) Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya hangzott el a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. A zeneszerző a Ruszlán és Ludmillát Puskin költeménye nyomán írta, 1841-ben készült el vele, és a következő évben Pétervárott mutatták be az operát. Az ifjú hős, Ruszlám, aki kedveséért, a szép Ludmilláért bátran szembeszáll minden veszéllyel, a nyitány főtémájában mutatkozik be első ízben a hallgatóságnak (Hangversenykalauz).

A továbbiakban a zeneirodalom egyik gyöngyszeme, Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) D-dúr hegedűversenye, op. 35 csendült fel, a fiatal és nagyon tehetséges Remus Rîmbu (Romeo Rîmbu karmester fia) tolmácsolásában. Csajkovszkij 1878 áprilisában kezdett a D-dúr hegedűverseny komponálásához, s figyelemre méltó gyorsasággal, mindössze harminc nap alatt be is fejezte. A partitúrát eljuttatta Leopold von Auer (Auer Lipót) világhírű hegedűművészhez, az viszont miután áttanulmányozta, azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy a darabot lehetetlen eljátszani. A bemutatóra mégis sor került, előbb New Yorkban – de az ott előadott versenymű egy részét valaki átírta –, majd az eredetit 1881. december 4-én Bécsben mutatták be, Adolf Brodszkij orosz hegedűművész előadásában. Csajkovszij ezt írta egyik barátjának erről a versenyművéről: „E hegedűverseny képzeletem szerencsétlen gyümölcse, amelyet fejemben rég elfelejtett dolgok és a reménytelenség érzése környékeznek.” A szerző azonban rosszul ítélte meg a darabot, az máig töretlen népszerűségnek örvend közönség és előadók soraiban egyaránt. (Világhíres zeneszerzők: Pjotr Iljics Csajkovszkij). A versenyművet tolmácsoló Remus Rîmbut évek óta figyelemmel kísérjük – többször is írtunk róla. Eddig nagy tehetségként emlegettük, most viszont azt írhatom, hogy mára igazi hegedűművész lett, hiszen ilyen felkészülten – partitúra nélkül – eljátszani ezt a nehéz, terjedelmét tekintve is nagy hegedűversenyt csak igazi előadóművész képes. Számára nem okozott nehézséget a mű előadása, a hegedűfutamok eljátszása, technikai felkészültségének köszönhetően. Csak gratulálni tudunk a fiatal szólistának, s az elismerést meg is kapta: a filharmónia közönsége vastapssal köszönte meg teljesítményét. Ráadásként egy Paganini- és egy Bach-művet játszott el.

Bemutató Váradon

Szünet után a sokunk számára ismeretlen orosz zeneszerző, Vaszilij Szergejevics Kalinnyikov (1866–1901) 1., g-moll szimfóniája hangzott el, abszolút bemutatóként a váradi koncertteremben. Amikor néhány héttel ezelőtt a programfüzetet tanulmányozva beszélgettünk Foica Lászlóval a következő időszakban sorra kerülő hangversenyekről, szóba került Kalinnyikov neve is. A művészeti igazgató akkor azt mondta, ez a szimfónia most fog először elhangzani városunkban, viszont az európai fővárosok szimfonikus zenekarainak műsorán rendszeresen szerepel, akkor „miért ne ismernénk meg mi is ennek a zeneszerzőnek az alkotását?” A csütörtöki bemutató után nyugodtan állíthatjuk: a művészeti igazgatónak volt igaza, egy nagyszerű művet volt alkalmunk meghallgatni, a szimfonikus zenekar kitűnő előadásában. A négytételes alkotást Vaszilij Szergejevics Kalinnyikov 1894-ben komponálta.

A fiatal hegedűművész Remus Rîmbu, a zenekar tagjai és Arthur Arnold karmester

Dérer Ferenc