Orosz muzsika a koncerten

A csütörtök esti koncerten Francis Poulenc francia szerző műve mellett Prokofjev és Muszorgszkij kiemelkedő kompozíciói is megszólaltak. Az est karmestere Arthur Arnold (Hollandia) volt, fellépett Răzvan Dragnea zongoraművész.

A műsor első felében csendült fel Francis Poulenc (1899–1963) A suták (Les Biches) című kompozíciója. A zeneszerző a Hatok csoportjának egyik tagja, s eredetileg balettre írta öt tételes kompozícióját 1923-ban, ebből alakított ki szvitet 1940-ben. Az öt tételes mű lényegében egy szerelmi vallomást tartalmaz, amelyet fülledt erotika hat át. A kiváló holland karmester – aki egyben a Moszkvai Filharmóniát is vezényelte – igen kifejezően és hangulatteremtően mutatta be a francia könnyedségű zene változatait. Ezt követően Szergej Prokofjev 3., C-dúr Zongoraversenyét Răzvan Dragnea tolmácsolta. A művész a fiatal, tevékeny zongoristák közé tartozik Romániában, aki különböző nemzetközi versenyeken vett részt külföldön és belföldön egyaránt. A versenyművet 1917 és 1921 között írta Prokofjev, de már 1913-ban lerakta annak vázlatát. Végül is 1921-ben mutatták be Chicagoban. A versenymű a legjobban méltatott zongoraversenyek egyike, amely nagy technikai igényt támaszt az előadónak. A gazdag tematikájú alkotás egyaránt melankolikus és harmonikus hangvételű. Az előadó kiváló biztonsággal szólaltatta meg a koncert megannyi témáját, akár a lírikus tartalomra, akár a mű mozgékonyságot kifejező zenéjére emlékezünk. Különösen tetszett a Finálé dinamikus erőt felszabadító, virtuozitást is igénylő előadása. A közönség lelkesen köszöntötte a fiatal szólistát, aki ráadásként Rahmanyinov Képeiből idézett egyet.

A műsor második felében Muszorgszkij Egy kiállítás képei című, előbb zongorára írt, majd Ravel által hangszerelt kompozícióját szólaltatta meg az együttes. Az egész művön keresztül a Séta témája szólal meg. A szerzőt Hartman festő és építész képei ihlették meg. A zenekar előadásában felcsendült a fájdalmasan groteszk Gnóm tétel, a keleties ízű Ódon kastély, a gyermekek játékát idéző Tuilériák, a baktató szekér cammogó muzsikáját a Bidlo, a balett ihlette Kiscsibék tánca, a gazdag kereskedő és a szegény zsidó párbeszédét kifejező zene szólalt meg. Ezt követően a civakodó kofákat idéző Limogei piac, a kísérteties és egyben boszorkányszombatot is felszínre hozó Katakombák – A halottakkal, a halottak nyelvén című rész, az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó házát, s végül a dicsfényt árasztó Kijevi nagykapu zenéje csendült fel. A karmester ezúttal is igen magával ragadó előadást teremtett a zenekarral. Nemcsak a pontosan beintett szólam megszólaltatására figyeltetett rá, hanem a mű romantikus, de egyben realista képeket is idéző hangszíneit is felfedeztette együttesünkkel, amelynek hangszeresei, réz és fafúvósai, illetve vonósrészlege egyaránt hozzájárult a jeles, kiemelkedő eredményhez.

Tuduka Oszkár