Nevelés a művészet eszközével

Nagyvárad - A Posticum Ifjúsági
és Kulturális Központ tíz
éves fennállása óta mindig nagy
figyelmet szentelt a különböző
gyermekprogramok szervezésének, illetve a
nevelés nem hagyományos módszerei
nagyváradi meghonosításának.


Tették ezt a lelkes önkéntesek,
elkötelezett pedagógusok és
tanfolyamvezetők segítségével
és fáradtságot nem ismerő
közreműködésével. A
közeljövőben két nagysikerű,
gyermekeknek szóló tanfolyamot is
újraindítanak: az egyik a
Kölyök-művészet
elnevezésű
képzőművészeti
felkészítő, míg a
másik a Bóbita zenetanfolyam.
Mindkét tanfolyamra várják a
jelentkezőket a 0259/43–13–98-as
telefonszámon vagy a Posticum
recepcióján. A tíz
alkalomból álló
képzés ára
személyenként 50 lej. Az előző
tanfolyamok sikeréről, valamint az
új elképzelésekről
nyilatkozott Buzási Andrea
képzőművész és Kiss
Tünde zenepedagógus.

– Miről szólt a tavalyi
Kölyök-művészet
elnevezésű, gyerekeknek szóló
képzőművészeti
képzés? – kérdeztük
Buzási Andrea
képzőművészt.


– Ez egy tíz foglalkozásos
tanfolyam volt, amit október
elejétől vezettem. Nem
feltétlenül művészeti
oktatás, hanem a
kézműveskedés, festés,
rajzolás és egyáltalán az
alkotás megszerettetése a gyerekekkel
volt a cél. Egy mese köré
építettem a foglalkozást, amit
együtt találtunk ki a gyerekekkel. Ahogy
haladtunk előre a történettel
úgy alakult a mese is. Arról
szólt, hogy először megismertük a
saját önarcképünket, ez volt az
első foglalkozás. Szakított
újságfecnikből,
csirízből készítettük el
és ezt felragasztottuk egy nagy fehér
kartonra. Fontos volt, hogy ezt ne azokhoz a
szabályokhoz ragaszkodva
készítsék el a gyerekek, amit
mondjuk sokszor az iskolában erőltetnek
rájuk, hanem a legfontosabb, hogy
használják a fantáziájukat,
színes dolgokból tudjanak alkotni
valamit. Külső jegyében ez nem minden
esetben emlékeztet a gyerekre, de az a
lényeg, hogy ezek lelkükből fakadnak.

Mesepalota meselényekkel

– Hogyan folytatódott ez a
mese?


– A következő alkalom arról
szólt, hogy az elkészített
önarcképekből egy csoportképet
alkotva elképzeltük, hogy
beköltözünk egy mesepalotába.
Közösen találtuk ki, hogy milyen
legyen. Persze voltak motoros lovagok és
koronás királykisaszonyok
egyaránt. Vágódeszkákra
vízalapú festékkel
megfestettük a mi várunkat. Itt
alapjában véve az volt a fontos, hogy
megismerjék ezt a művészeti
technikát is. Egy vár, egy
épület masszív anyagból
áll, ezért választottuk ezt az
érdekes felületet. A harmadik
foglalkozáson elképzeltük, hogy mi
magunk már a megfestett mesepalotában
lakunk, így átváltoztunk mi magunk
is meselényekké. Mindenki
kitalálta a saját szerepét, voltak
zenebohócok, grófok, diószemű
királyfik egyaránt. Ezeket
fakanálból formáltuk meg.
Kifestettük az arcukat és
kitaláltuk, hogy mit aggatunk rájuk. Nem
voltak szabályok. Az mutatkozott meg
ennél a foglalkozásnál is, hogy
egy gyermeknél szebben nem alkot senki. Ezt
maguk a gyerekek is felismerik a kötetlen
aktivitások keretében. A
következő lépés az volt, hogy
szurka-piszka manók érkeztek a
várunk közelébe, amiket
szintén közösen
készítettünk el
gyurmából. Mind
nyújtogatták a nyelvüket,
csúfolkodtak velünk, letaposták a
virágágyásainkat. Ezeket jó
útra kellett téríteni.
Készítettünk nekik
ajándékot, amit megint nagyon
érdekes eljárással,
kolográfiával csináltunk meg.
Így kerültek bele a gyerekek a grafikai
eljárások világába.
Végül nagy ünnepséget
rendeztünk, amikor is gyertyákkal
rajzoltunk egy nagy kartonra, majd tussal
ráfestettünk, azután lemostuk.
Érdekes alkotások születtek. Az
utolsó alkalom pedig a karácsonyi
készülődés jegyében
telt.

Megmutatni a színeket

– Összesen hány gyerek vett
részt?


– Volt olyan gyerek, aki csak becsöppent.
Többen elmaradoztak és voltak olyanok, akik
csak később csatlakoztak. Stabilan nyolcan
voltak. Gondolkoztunk rajta, hogy úgy lenne
jó, hogy a mostani foglalkozást
két csoporttal indítsuk. Én nagyon
szeretném, ha nagyobbakkal is
dolgozhatnánk, így tanulhatnánk
színtant és belemehetnénk a
technikai részletekbe is. A kicsikkel pedig
kifejezetten kreatív foglalkozásokat
képzelek el.

– Miben fog hasonlítani az
új képzés az
előbbihez?


– Ha összegyűl két csoportra
való gyerek, akkor valószínű,
hogy minden órán más-más
mese köré építeném a
foglalkozásokat. Jobban kihegyezném a
foglalkozásokat az éppen aktuális
témára. A nagyokkal szeretném, ha
többet tanulhatnánk az alkotási
folyamatok technikai oldaláról is. Sok
érdekes téma lenne még. De az
előbbit is nagyon szerették a gyerekek.
Valószínű, hogy lesznek olyanok,
akik visszatérnek majd. Azok, akik
megszerették a foglalkozásokat, mert
sohasem szorongással mentek el innen. Ez azzal
is összefügg, hogy nincs
értékelés – mint az
iskolában. Nem az
értékelésről szól,
hanem kizárólag a dícséret
a motiváció. Jó lenne többet
kimenni a szabadba sétálni.
Például volt olyan gyermek a
foglalkozáson, aki azt mondta, hogy szerinte
csak a fekete szín. Ebben az esetben be kellett
neki mutatni, hogy milyen szépek a színek
és mennyi más szín van még.
Megmutatni neki, hogy például egy
őszi avaron mennyi sok szép barna és
sárga árnyalat van. Ebben látom a
feladatomat.

Elszakadni a kliséktől

– Hogyan fogalmazod meg a
foglalkozások célját?


– Én most tapasztaltam meg igazán,
hogy milyen nagyon nehéz lehet a
pedagógusoknak. Ők háromszor nagyobb
létszámmal dolgoznak. A
tanító nénik viszont nem
feltétlenül ilyen módszerekkel
oktatják a „szép
látást”, mint ahogy én. Az
esztétikai nevelés lényegét
abban látom, hogy változtani kell a
gyerekek környezethez, természethez
való viszonyulásán. Ki kell vinni
őket a természetbe, hogy
lássák, süt a nap, csillognak a
vízcseppek a levélen, milyen szép
tud lenni egy katicabogár, milyen érdekes
látvány a levél erezete
közelről. A mai világban a gyerekeknek
ez nagyon kimarad. Ezt a sok
gyönyörűséget kell megmutatni
nekik. A másik lényeges dolog az, hogy el
kell szakadni a kliséktől. Nem lesz minden
gyerekből képzőművész
– ez nyilvánvaló – nem is ez
a lényeg. Pedig jó volna, ha minden ember
egy olyan lélekkel, vagy szemmel
látná a világot, mint egy
képzőművész. Van nagyon sok
kreatív foglalkozás, ami manapság
divatba jött, viszont ezek sablonok szerint
dolgoznak. Ezzel szemben én azt tartom
kreatív foglalkozásnak, amikor adott a
technika – például hogyan tartsd az
ecsetet, vagy hogyan mártsd bele a
vízfestékbe –, a többit az
ő kicsi lelkükre kell bízni. Nincs
nagy jelentősége annak, hogy milyen nagyra
rajzolnak egy kezet vagy egy fejet, ha egy embert
rajzolnak. Sőt. Ilyen korban még nincs meg
az, hogy például egy virág kisebb,
mint egy ember. Nekik úgy természetes,
hogy a virág nagyobb, mint az ember. Sokszor
látni ilyen rajzokat. Ezért
csodálom annyira azt a világot, amit
ők látnak. Sokszor mi felnőttek
túl korán beléjük
préseljük, azt a
látásmódot, amit mi
normálisnak tartunk…

– Mik a tervek még ezen
kívül?


– Szeretnék egy
kiállítást szervezni az így
készült alkotásokból. Ezt az
elkövetkező két hétben
szeretném megcsinálni. A
kiállítás után elvihetik
majd az alkotásokat a gyerekek, ezt
egyébként nagyon várják
már. Az egész mesét
összefoglalni és feltenni a falra.
Jópofa lesz.

– Meséljen olvasóinknak a
most újrainduló korai zenei
fejlesztő programról, a
Bóbitáról –
kértük Kiss Tünde
zenepedagógust.


– Három foglalkozás volt,
három külön korosztálynak. Az
első 1–2, a második 3–5, a
harmadik pedig 6–8 éveseknek szólt.
Az első két foglalkozást tartottam
én, a 6–8 évesekét
két másik zenepedagógus,
Molnár Cecilia és Léva Izabella
vezette. A kicsik foglalkozása fél
órás volt, és főleg a
szülőknek szólt, azért, hogy
ismerjék és tanulják meg azokat a
mondókákát,
jártatókat, ölbeli
játékokat, cirógatókat,
amelyeket a néphagyomány ennek a
korosztálynak teremtett . Ezek vagy népi,
vagy Kodály által írt dallamok,
melyeket az óvodában is szokták
használni. Mi azokat
részesítettük előnyben,
amelyekhez valamilyen mozdulat is társul.
Főleg az 1–2 évesek esetében
sokat számít az, hogy otthon az anyuka
gyakorolja a betanult dalocskákat a gyerekekkel.
Mivel ők még nem tudnak folyamatosan
figyelni, ezért egy-egy
sétáltatót is be kell iktatni
– ezek mind a gyerek
ritmusérzékét és
metrumérzékét fejlesztik.
Mindeközben figyel a hangszerre, a furulya
hangjára és amikor valami ismerős
dallamot hall, akkor ismét meg lehet ragadni a
figyelmét és visszatér az
édesanyja ölébe. Másik fontos
elem a csattanó, amit a gyerekek rettenetesen
élveznek. Halkan kezdjük, majd fokozatosan
hangosodunk, így a gyerek már tudja, hogy
közeleg a csattanó. Minél
többet gyakoroljuk, annál jobban
élvezik, nagyokat kacagnak, és mivel
várják a csattanót, ez a
biztonság érzését adja
nekik.

Hangmanók és ritmus

– Hogyan zajlott a 3–5
évesek zenei képzése?


– Az első három-négy
alkalomnak más-más őszi
gyümölcs volt a témája: alma,
dió, kukorica… Az énekek és
a mondókák ezek köré
csoportosultak. Elsődleges célom az volt,
hogy a gyerekek értékes és tiszta
zenei élményben
részesüljenek, lassan pedig biztatni
őket, hogy ők is velem énekeljenek.
Zenei célom nem csak az, hogy rávegyem a
gyerekeket az éneklésre, hanem hogy
érezzék az egyenletes
lüktetést: ehhez használtunk
különböző ritmushangszereket,
zörgőket, melyeknek
elkészítéséhez
kukoricát diót stb. használtunk. A
4–5 éves korosztály zenei
nevelésének egyik célja, hogy
különbséget tudjanak tenni az
egyenletes lüktetés és a ritmus
között. Megadott mondókák
ritmusát próbáltuk kirakni,
például dióról
szóló mondóka esetében
kicsi dióval és nagy dióval. A
nagy dió jelenti a hosszabb
értékű hangot, a kisebb dió a
rövidebbet. A dióritmus
leolvasását ebben az első
fázisban nem tá és ti-ti-vel,
hanem „nagy és kis-kis”-sel
végeztük. Nem csak ritmussal, hanem
hangmagasságokkal ismerkedtünk,
egyelőre a szó és a mi hangokkal,
melyekhez meséket és bábokat
használtunk. A hangok magasságát
térben is mutattuk. Ezt talán
inkább a 4–5 évesek
értették jobban, a 3 évesek
boldogan játszották a közbeiktatott
népi gyermekjátékokat, amelyek
ugyancsak az egyenletes lüktetés
érzékelését fejlesztik. A
hangokat hangmanók testesítik meg
(bábok) – ezekkel László
Bakk Anikó és Nisztor Krisztina
kolozsvári zenepedagógusok ismertettek
meg, ezért is köszönettel tartozom
nekik.

A zene nemesíti a lelket

– Hány gyerek vett részt
összesen a fogalkozásokon?


– Az 1–2 évesek
képzésére szeptemberben
körülbelül huszan jelentkeztek, de soha,
vagy legalábbis nagyon ritkán volt teljes
a létszám. Főleg
influenzajárvány idején a gyerekek
könnyen megbetegedtek, így nem
jöhettek el. Általában 10–15
gyermek volt jelen. A 3–5 évesek
esetében is hasonló volt a helyzet,
eleinte 16-an voltak feliratkozva. Alig volt
három-négy alkalom, amikor teljes
létszámmal dolgoztunk. Ez
megnehezíti a munkát, mert az
oktatásban nagy szerepe van a
folytonosságnak.

– Miért fontos a gyerekeknek a
korai zenei nevelés?


– Az 1–2 éveseknek nagyon nagyon
fontos az, hogy kapcsolat jöjjön létre
az anya és a gyermek között. Mert
ilyenkor az anya maximálisan a gyerekere figyel
– egy gyerekével játszó
anyuka sohasem stresszes, az a tapasztalat, hogy azok a
gyerekek, akik hasonló zenei nevelésben
részesülnek, sokkal korábban
megtanulnak beszélni. A beszéd
fejlődésére kiválóan
hat tehát a tanfolyam, ugyanúgy a
ritmusérzékre is. A zene nemesíti
a lelket, ezért is fontos az efajta
nevelés. A 3–5 éveseknél a
közösség, az együttlét
öröme jelenti az élményt. Azok
a gyerekek, akik elsőként érkeznek
nem túl bátrak még, olyankor az
anya ölébe ülnek. De lassan
felszabadulnak. Idővel társulnak a
közös énekelésbe, hallani
akarják a saját hangjukat is. Megismerik
a különböző
hangmagasságokat, melyeket térben is
érzékeltetünk, és egyre
kreatívabbak lesznek, ők maguk is
megpróbálnak dallamocskákat
kitalálni.

Mészáros Tímea


 

Még egy strapatelefon – éves kijelzőgaraciával
Az Evolveo bemutatta új strapatelefonját: a gyártó extra garanciát nyújt a kijelző törésére.
Saját ízesítésű gint dobott piacra a brit királyi család
A Buckingham-palota kertjében termő növényekkel ízesített italt csak Nagy-Britannia területére szállítják ki.
Erős nők tennének az erős Magyarországért (videó)
A járvány idején helytálló hölgyeknek hozták létre a Nők Magyarországért Díjat.
Mindössze néhány hónapig maradnak meg az emberi testben a vírus antitestjei
Az eredmények azt sugallják, hogy a már felgyógyult betegek újrafertőződhetnek a vírussal.
Megharapott egy sirályt, mert el akarta venni az ételét
A kábítószer hatása alatt lévő fiatal férfi akár 6 hónap börtönbüntetést is kaphat, mert a sirály védett faj.