Nagyváradon a Carmina Burana

Péntek este a Szigligeti Színház nagytermében különleges produkcióra került sor. Ezúttal a balett hódította meg a közönséget, a Carmina Burana című előadást mutatták be.

A nagysikerű darabot a Szegedi Kortárs Balett előadásában láthattuk, a koreográfiát a Kossuth-díjas Juronics Tamás állította össze. A Carmina Burana című előadásban a zene, a mozgás és a díszlet egységes és kiegészítő jellegű. A szereplők középkori emberek, erre enged utalni a ruházatuk, melynek alapján azt is meg lehet mondani, hogy a szegényebb réteghez tartoznak. Két fontos alapelv fogalmazódik meg az előadás során: az emberek félnek a haláltól, és vágynak a szerelemre. E kettő alkotja tulajdonképpen az egész darabot.

Jelenetek

Az előadás a szerelem kezdetének, az udvarlási rítusnak a bemutatásával indul. A nők tisztálkodnak, pajkosan játszanak, majd találkozik a két nem, erotikus mozdulataikkal a vágyat fejezik ki. Épphogy megismerik a szerelem érzését, máris valami félelmetes jelenik meg: egy sötét lepellel borított alak, amely mindenkiben a halál érzését kelti. A szereplők közül kitűnik egy lány, aki halálosan vágyik arra, hogy befogadják. Gyengeségét jelzi, hogy egy csokor száraz virágot tart a kezében, a halál jelképét. A nőiesség és a férfiasság is többször kifejeződik, a viselkedés, a mozdulatok, az erotika megmutatja azt, hogy szakadt ruhában is lehet talpig nő egy nő, és férfi a férfi. Később a halál többször feltűnik a színpadon, különböző rituális táncokkal el is űzik, majd örömtáncot járnak, hogy ez sikerült. A háttérben a nap jelenik meg, különböző színekben, mely az idő múlását jelzi, azt, hogy nyugodt, boldog, szerelmes élet következik. De hiába jön nap nap után, a halál mégis utoléri őket, illetve csak egy személyt, a leggyengébb láncszemet, a lányt, akit bár befogadtak, és szerettek, mégsem volt elég erős ahhoz, hogy a halál ne férkőzzön a közelébe. Az előadás a halállal ér véget, a gyenge lányt összeesve találják a száraz virág mellett.

A különleges koreográfia mellett nagy szerepet játszott a díszlet és a fények. A földre borított szalma és a háttérben csöpögő kút a szabadtért és a szabadságot jelképezte, a fények pedig a hangulathoz igazodtak. A vizualitás és a zene elválaszthatatlan egységet alkotott.

Törő Enikő