Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében - Az egyházi zene középkori kezdetei Váradon

Köztudott, hogy a zene eredete az ősidőkbe nyúlik vissza, és a legtöbb nép ősi mítosza szerint Isten ajándéka.

A zenei hangoknak mindig fontos szerepet tulajdonítottak, mert a szavakon túl további információkat hordoztak, illetve érzéseket is közvetítettek. Ismeretes továbbá, hogy a zenét a történelmi kezdetekben varázseszközként is tisztelték. Mindez a misztikusnak ítélt tudás úgymond jelképesen kívánta közelebb hozni az emberek viszonyát a képzeletbeli, és a realisztikus létük kettősségével. A pogány világban többnyire a különböző rituálék kísérőjeként használták, de az államalapítást követően főleg a kereszténységben játszik a zene igazán fontos szerepet. A zene ismeretének kiszélesítése részben a hatékonyabb hatalomgyakorlást is szolgálta minden történelmi korszakban. A keletről érkező magyarok az államalapítás után, a kereszténység felvételével, valamint I. Szent István és I. Szent László révén roppant gyorsan bekerültek Európa kulturális vérkeringésébe. A keresztény papok amellett, hogy a zenét a vallási szertartások szervesen fontos részének tekintették, többek közt olyan erőt is tulajdonítottak neki, amely alkalmas a gonosz szellemek megfékezésére is.

A kutatók közt eldöntetlen probléma mind a mai napig az, hogy melyik zenei használat keletkezett előbb: az énekes zene vagy a hangszeres zene. Tény viszont, hogy mindkét zenei ág képviseltette magát történelmünk során, de összességében nézve alig vannak arra vonatkozó pontos ismereteink, hogy hogyan is énekeltek, vagy hogyan zenéltek azokban az időkben. Várad és környéke is egy hosszas, de tudatosan folyton formálódó egyéni fejlődésen ment át zenei megközelítésből.

Zenei oktatás Váradon

Az egyház kultúra-továbbvivő szerepe egyértelmű. A kor vallási és oktatási élete főképp az egyház falai közt, a kolostorokban zajlott. Az oktatás a falakon belül szervezetten, úgymond belső képzés formájában folyt. A papok, a szerzetesek nemcsak oktattak, tanítottak, hanem külföldi tanulmányutakon megszerzett tudásukkal visszajöttek, és immár gyorsabban elősegítették azt a folyamatot, melynek keretében már több nyelven írtak és olvastak egyházi szövegeket, használati liturgiákat a papi kollégák is. (Lásd a nagyváradi éneklőkanonokok rövid bemutatását korábbi cikkeinkben.) Adott esetekben, ha lehetőségük volt rá, akkor többek közt szerkesztették és másolták is a nagy kincseket érő szertartási könyveket, bibliákat, kódexeket, zenei antifonálékat. Ezekre is hamarosan visszatérünk.

Komoly kiadásokkal járt

A jelentős összegeket igénylő egyházi felszereléseket a király adta. A papokat (valamint a papi testületeket), könyveket, kódexeket, breviáriumokat, sacramentariumokat, graduálékat viszont a kinevezett püspöknek kellett biztosítania. Tudnunk kell azt, hogy csupán a liturgia elvégzéséhez egyszerre több szertartási könyvre is szükség volt, nem is beszélve arról, hogy a zenei neveléshez milyen további komoly kiadásokkal járó igények is tartoztak.

Viszont azt is tudnunk kell, hogy egy újonnan alapított püspökség alapjait képező egyházi felszerelés könyvekkel való ellátása az akkori egész Magyar Királyságban tevékenykedő világi/egyházi vezetők összefogását is szükségessé tette. Váradon is hasonló befektetések voltak szükségesek. A templomok vallási életének gyakorlása igen könyvigényes volt. Ennek ellenére elmondható, hogy ebből az időből, a 11–12. századból csak igen kevés írásos emlék maradt fent a történelmi pusztítások következtében. Gyakorlatilag mindez azért, mert a káptalani iskolák könyvtárainak jelentős része a tatár-, és a későbbiekben törökjárás alatt elpusztult. Ezekben a harcokban pusztult el, vagy fragmentálás okán jelentős károkat szenvedett az eredeti állomány Váradon, Gyulafehérváron, Kalocsán, Vácon, Csanádon. Viszont ugyanitt kell megemlékeznünk arról is, hogy a kezdeti heves belviszályok is jelentős szellemi/tárgyi áldozattal jártak.

Thurzó Zoltán