Nagyszerű zeneművek hangzottak el

Igazi élményt szereztek a komolyzenét kedvelő közönségnek a nagyváradi Állami Filharmónia szimfonikus hangversenyei az idei évadban. Így volt ez csütörtök este is.

A múlt heti koncert elkezdése előtt Tódor Albert, a filharmónia főigazgatója köszöntötte a közönséget, bejelentve, hogy a maga módján rendkívüli hangversenyen veszünk részt, mivel végre sikerül felavatni az Enescu–Bartók terem légkondicionáló berendezését. A légfrissítés szükségességéről beszélt Romeo Rîmbu, a filharmónia karmestere is, akinek a hathatós közreműködésével leltek támogatót e fontos berendezés megvásárlásához és felszereléséhez.

A hangversenyest karmesteri teendőit Romeo Rîmbu látta el, a meghívott a görög Giorgos Konstantinou zongoraművész volt.

Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 17., G-dúr zongoraversenye, K. 453 hangzott el a koncertteremben, mely újfent megtelt hallgatósággal. Sokak szerint Mozart muzsikájának kulcsa a zongorára írt művekben rejlik, különösen a zenekari kíséretes darabokban – versenyművek, rondók –, melyeknek száma harminchoz közelít. Az elsőt tizenegy éves korában írta, az utolsót alig egy esztendővel halála előtt; a csodagyermek bámulatos remekléséből bontakozott ki a technikai, esztétikai és filozófiai értelemben is érett művész. (Világhírű zeneszerzők. Wolfgang Amadeus Mozart). Ezt a versenyművét 1784-ben írta, s egyik tehetséges tanítványa, Barbara Ployer adta elő, még az év júniusában. A háromtételes művet (Allegro, Andante, Allegretto) most egy zseniális, nagy tudású zongoraművész, Giorgos Konstantinou szólaltatta meg. Ujjai csak úgy „száguldoztak” a billentyűkön, csodálatos zongorajátéka lenyűgözte a hallgatóságot. Sikeréhez természetesen hozzájárult a szimfonikus zenekar és a karmester is, ők együtt fergeteges előadást produkáltak. Giorgos Konstantinou 1978-ban Athénban született, művészcsaládban. Tanulmányait egy orosz zongoraművész irányításával kezdte el, s a budapesti Zeneakadémián fejezte be. Talán ennek is köszöntő, hogy szép kiejtéssel jelentette be a ráadásnak szánt művét – Bartók: Népdal –, amire a közönség vastapsa késztette.

A hóvihar

Szünet után egy kortárs orosz zeneszerző, a neoromantika képviselője, Georgij Szviridov (1915–1998) A hóvihar című szvitje csendült fel – idősebb hangverseny-látogatók szerint városunkban először – a szimfonikus zenekar csodálatos előadásában, Romeo Rîmbu élvezetes dirigálásával. Szviridov 1975-ben véglegesítette nagyzenekarra A hóvihar című zenekari szvitjét, mely eredetileg kísérőzenéje volt a Puskin azonos című novellája alapján készült filmnek. A kilenctételes zeneműben a dallamhordozó szólók – a hegedű (Nagy Kálmán), a fuvola (Foica László), az oboa (Cristian Mildovschi) és a klarinét játéka – is hozzájárult az előadás kitűnő hangulatának megteremtéséhez. Romeo Rîmbu mester újfent csillogott – már azzal is, hogy ezt a művet a közreműködésével műsorra tűzték –, no és a nagyváradi szimfonikusok is remekeltek. A hallgatóság hosszan tartó tapssal köszönte meg a dirigens és az előadóművészek teljesítményét.

Dérer Ferenc