„Meg kell oldani az Ady és a Szacsvay ügyét!”

Meleg Vilmost, a nagyváradi RMDSZ elnökét, a Nagyváradi Állami Filharmónia igazgatóját is megkérdeztük az Ady Endre Líceum és a Szacsvay Imre Általános Iskola körül kialakult helyzetről.– Ön adys volt?

– Igen. Pontosítok: akkor még Alexandru Moghioroș volt a neve, Ady Endre nevét azután vehette fel, hogy 1990 tavaszán az RMDSZ elérte, hogy színmagyar iskolává váljon.

– Tehát ott volt a megalapításakor?

– Igen, én a megyei RMDSZ-ben jelen voltam, alapítója vagyok a Szövetségnek, azonban magát a tárgyalást a román féllel Kiss-Törék Ildikó és dr. Király Ernő végezte a megyei RMDSZ megbízásából. Akkor sikerült elérni, hogy a román tagozat különvált és a volt pártiskolában létrehozták nekik az Aurel Lazăr-iskolát. Mi úgy döntöttünk, hogy az új iskolának az Ady Endre nevet adjuk, és nyilván ezzel megerősítettük azt a szellemiséget is, amely az elmúlt szinte három évtizedben jellemzi az iskolát.

– Egyszerű volt a létrehozás?

– Egyáltalán nem. Nacionalista felhangok között sikerült elérni, higgadtak maradtunk, és hála Istennek így mi elkerültük azt, amit Marosvásárhelyen sajnos nem sikerült 1990 márciusában. Ott véres összecsapás lett a vége.

– Gondolta volna akkor, hogy három évtized múltán ismét nacionalista felhangok lesznek magyar iskolaügy kapcsán?

– Őszintén, nem. A marosvásárhelyi események sok mindenre figyelmeztettek ugyan, de mindannyian azt gondoltuk, hogy az idő múlása enyhíti vagy eltünteti a szembenállást. A mostani vita azonban nem ezt igazolja. Nem értem, hogy miért nem lehet figyelni arra, hogy a magyar diákoknak is legyen fűtés, és ne hulljon a fejükre a vakolat. Itt jogi érveket hoz fel Ilie Bolojan polgármester. Érvelni egy politikus könnyen tud, azonban a kérdés: milyen irányban akar érvelni? Volt adysként engem a megoldás jobban érdekel, mint az ellenérv. Ráadásul a városi önkormányzat által felhozott érvekre nekem mind a két ügyben van intézményvezetői tapasztalatom.

– Mire gondol pontosan?

– Egyszerű: Ilie Bolojan kijelentése az, hogy mivel az Ady Endre Líceum épülete nem az ő tulajdonuk, a város nem végezhet ott el munkálatokat. Nekem erről más véleményem és tapasztalatom van. Tudják, hogy én több évig a Szigligeti Társulatot vezettem, és ezen minőségemben az állami színház igazgatótanácsának a tagja is voltam. Amikor a színház külső és belső felújítása zajlott, a megyei tanács, amely az ingatlan tulajdonosa, a polgármesteri hivatalnak utalta át ugyanazzal a módszerrel, ahogy most, a pénzt, célirányos támogatásként, és a város végezte el a munkálatokat. Tehát nem városi tulajdon ugyanúgy jutott felújítási pénzhez, mint most. Egyszerű logikával azt a beruházást mindkét intézménynél ellenőrizte a számvevőszék és mindent rendben találtak. Törvényes volt. Most is az lenne, ha a nagyváradi önkormányzatban lenne rá akarat.

Tapasztalat

– Azt említette, hogy mindkét ügyre vonatkozóan van intézményvezetői tapasztalata. Mi a helyzet a Szacsvayval?

– A sors iróniája, hogy ráláthatok mindkét ügyre. Ugyanis mostani minőségemben, a filharmónia igazgatójaként egy olyan intézményt vezetek, amelynek ugyanaz a jogi státusza, mint a Szacsvay-iskoláé.

– Ez mit jelent pontosan?

– Mindkét ingatlant ugyanazon egyház irányába visszaszolgáltatási folyamat terheli. A filharmóniánál mi egyébként a város felszólítására elvégeztük a homlokzat hálózattal való bevonását, ez még Tódor Albert igazgatósága alatt történt. Ezt a munkát is ellenőrizte már a számvevőszék. Mindent rendben találtak, mert az intézmény feladata, hogy biztonságot teremtsen abban az épületben, amelyben működik. Pontosan ezért úgy gondolom, semmi nem akadályozza meg Nagyvárad önkormányzatát, hogy legalább hálóval bevonja a Szacsvay-iskola főépületét, és ezáltal a közvetlen veszélyt elhárítsa.

– Ön szerint, ha ennyire egyszerű a válasz, miért nem történt ez meg?

– Én nem kívánok politikai csatározásokba belemenni. Nem akarok olajat önteni a tűzre. Higgyék el, akarat kérdése az ügy megoldása! Egy dolog biztos: a hiba nem ott keresendő, ahol adnak a megoldásra forrást, és én ennél többet nem kívánok mondani.

– Mi a megoldás?

– Szerintem, miután mindenki kiengedte a gőzt, az iskola ügyeire koncentrálni, és nem engedni, hogy a tél beköszönte úgy érje az Adyt, hogy nem cserélik ki a fűtéscsövet, és a tanévkezdés ne érje úgy a Szacsvayt, hogy nincs háló az épületen. Aki nem ebbe az irányba cselekszik, az nem iskoláinkat és közösségeinket képviseli.

Ciucur Losonczi Antonius