Liszt Ferencre emlékeztek

Újfajta zenés előadással jelentkezett szombat este a Kiss Stúdió Színház: Liszt Ferenc életét és  zenéjét mutatták be Lászlóffy Zsolt zongoraművész, egyetemi tanár közreműködésével.

Kiss Törék Ildikó színművész, házigazda köszöntötte az egybegyűlteket – mint mondta, egy újfajta előadással próbáltak a közönség kedvében járni, arra gondoltak, hogy néha egy nagy zenész emlékének adóznak úgy, hogy a zenerészletek felvételről mennek, s egyúttal a közönség az adott zeneszerző életének fontosabb momentumait is megismerheti. Elsőként Liszt Ferencre esett a választásuk, azért is, mert idén mind születésének, mind halálának viszonylag kerek évfordulóját ünneplik.

Kaméleon

Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez című versét szavalta el az est házigazdája, majd Lászlóffy Zsolt szólt arról: mivel más zenészek művét is átdolgozta „kaméleon-zeneszerzőként” emlegették, méltán, hiszen valósággal „belebújt” más zeneszerzők bőrébe, s például Verdi Rigolettójának parafrázisa sokak szerint jobb lett, mint az eredeti. A jelenlévők az előadás során meg is hallgathattak egy részletet a műből.

A későbbiek során a Liszt műveiben megjelenő halál motívumról szólt Lászlóffy Zsolt, s ezen belül a Haláltánc című mű  megrázóan zord zenéjéről, mely  Bartókot is zavarba ejtette, mivel a  közepe táján szinte olaszosan elérzékenyülővé válik a dallam, mintegy reménysugárként, s talán arra utalva, hogy a halál csak időszakosan képes úrrá lenni rajtunk. „Rám is lenyűgözően hat, de ezt a kis részt valahogy nem tudom odavalónak érezni” – jegyezte meg az előadó. Liszt műveire egyébként jellemzőek a kiugró, stílust megbontó kis részletek, hangzott el.

Egyetem nélkül

Szó esett Liszt fiatalkoráról – többek között arról, hogy nem volt arisztokrata származású, s nemcsak hogy nem doktorált, de még az egyetemet sem végezte el -  mégis  a világ egyik legnagyobb zongoraművésze, zeneszerzője, karmestere és zeneelméleti írója lett. Sok szempontból megelőlegezte a századforduló zenei stílusát , közben habzsolta az életet, megteremtette a szimfonikus költemény műfaját, a Faust szimfóniában pedig a bővített akkordokkal valósággal kiszakítja a hallgatót a megszokott közegéből, elvéve tőle a fogódzót, amit a tonalitás jelent. Az előadás során részletek hangzottak el többek között a Prelűdökből, a Szózatból és a Himnuszból, továbbá a Zarándokévek, Zenei álmok, Magyar rapszódia, Richard Wagner sírjánál című művekből. A felvételek között volt olyan, melyen Bartók Béla vezényelt, s olyan is, melyen Bogányi Gergely csodazongorája csendült fel. Amint Lászlóffy Zsolt  megjegyezte: idősebb Thurzó Sándor tudott volna a legtöbbet elmondani Várad zenei életéről, arról, hogy mi hangzott el az elmúlt évtizedek során – s az ő emlékére csendült fel ifj. Kristófi János előadásában A magyarok Istene című mű.

A közönség lelkes tapssal jutalmazta az előadást.

Neumann Andrea