Korunk egyik kiváló hegedűművésze a filharmóniában

A Nagyváradi Állami Filharmónia múlt csütörtöki hangversenyén Wagner-nyitány, Saint-Saens-hegedűverseny és Dvorák-szimfónia hangzott el. A meghívott vendégművészek, Cser Ádám karmester és Zalai Antal hegedűművész Magyarországról érkeztek városunkba.

Az est Richard Wagner (1813–1883) német zeneszerző A bolygó hollandi című operájának nyitányával kezdődött, a váradi szimfonikus zenekart a meghívott karmester, Cser Ádám dirigálta. A nagy német zeneköltő 1813-ban Lipcsében született, zenei ismereteit Würzburgban, Magdeburgban, Königsbergben, Rigában, Drezdában kamatoztatta. A bolygó hollandit a Rigából Londonba való utazása, egy viszontagságos hajóút után komponálta. Ennek az útnak a félelmetes emléke és a Heinrich Heine német költő által kiadott Salon folyóiratban megjelent írás késztette az opera megírására. A bolygó hollandit 1843-ban mutatták be Drezdában. Az opera nyitánya a drámai történések lényegét sűríti, és egy-egy motívummal szereplőinek jellemét is megrajzolja (Hangversenykalauz).

A továbbiakban Camille Saint-Saens (1835–1921) 3., h-moll hegedűversenye, op. 61 hangzott el, a kiváló magyarországi előadóművész, Zalai Antal tolmácsolásában. A francia komponista Párizsban született, zeneszerzést a párizsi Conservatoire-ban tanult, 1853-tól mint templomi orgonista és egyházzenei tanár működött. Sokat alkotott, termékeny szerzőnek számít, műveinek száma jóval ötszáz fölött van, közülük a leghíresebbek a Sámson és Delila, az Állatok farsangja és a 3., Orgonaszimfónia. Három hegedűversenyt is írt, ezek közül a harmadik hangzott el az Enescu–Bartók hangversenyteremben, egy igazi hegedűvirtuóz, Zalai Antal nagyszerű tolmácsolásában. A szólista nem ismeretlen a váradi komolyzene-rajongók számára, hiszen többször is fellépett már Nagyváradon. Zalai Antalt a zenekritikusok korunk egyik legnagyobb hegedűművészének tartják. Játéka érett, virtuozitása elegáns, technikai tudása lenyűgöző. Előadása után a hosszan tartó taps következtében ráadásként Johann Sebastian Bach egyik hegedűszonátáját adta elő, ismételten kiváltva a hallgatóság nagy elismerését.

Dvorák-szimfónia

A hangverseny második felében Antonin Dvorák (1841–1904) cseh zeneszerző VII., d-moll szimfóniája, op. 70 csendült fel. Dvorák kiváló zenekari műveket hagyott hátra, ami elsősorban annak köszönhető, hogy nagy gyakorlata volt, jó érzékkel közeledett a zenekarhoz, s a legmagasabb szinten sajátította el a hangszerelés művészetét. A VII., d-moll szimfónia Angol és Londoni szimfónia címen is ismert, bár első kiadásába a Nehéz idők alcím került. A Londoni Filharmonikus Társaság 1884-ben felvette Dvorákot tiszteletbeli tagjai közé, a hetedik szimfóniája a következő évben készült el. A zeneszerző később azt írta a szimfóniáról, hogy komponálás közben mindössze három gondolat járt a fejében: Isten, a szeretet és a haza (Világhírű zeneszerzők). Ezt a művét mutatta be saját vezényletével a londoni közönségnek 1891-ben, amikor meghívást kapott a szigetországba, hogy átvegye a Cambridge-i Egyetem díszdoktori címét.

Néhány szóval a csütörtöki hangverseny karmesterét, Cser Ádámot szeretném méltatni. Egy nagyon nagy tudású dirigenst ismerhettünk meg benne, aki kitűnően látta el feladatát. Most járt először városunkban. Összefoglalóban elmondhatjuk, hogy egy újabb kitűnő hangversennyel gazdagodhattunk az elmúlt héten is.

Dérer Ferenc