Kodály monumentális műve a filharmóniában

Csütörtök este a zeneirodalom két nagy komponistájának, Dvoráknak és Kodálynak egy-egy remekműve csendült fel az Enescu–Bartók hangversenyteremben, mely újfent megtelt hallgatósággal. A sikeres koncerthez fellépő művészek, énekkar, szimfónikus zenekar és karmester hozzájárult.

A legutóbbi koncerten két kiváló meghívott művészt köszönthettünk, Gheorghe Costint, a Temesvári Banatul Filharmónia karmesterét és Răzvan Suma gordonkaművészt. Ők ketten az évad egyik legsikeresebb koncertjével örvendeztettek meg. Tegyük hozzá a harmadik résztvevőt is, a Lászlóffy Zsolt karnagy vezette énekkart, mely hasonlóan magas színvonalon járult hozzá a sikerhez, no meg negyedikként a váradi filharmónia szimfonikus zenekarát, ők is nagyot alkottak.

Elsőként Antonín Dvorák (1841–1904) cseh zeneszerző h-moll gordonkaversenye, op. 104 hangzott el, Răzvan Suma gordonkaművész kitűnő tolmácsolásában. A Dvorák versenyművei közül különösen népszerű darabot a komponista New York-i utazását követően, 1894–1895-ben írta; egyébként ez volt az utolsó versenyműve. „A darab különleges a hangszer egyedi kezelése miatt is, a csellószólam helyenként operaáriára emlékeztet, a szerző dallamvezetés terén szerzett összes tudása, tehetsége megmutatkozik benne” (Világhíres zeneszerzők: Antonín Dvorák). A mű manapság minden csellista repertoárján szerepel, és máig egyike a cseh zeneszerző legkedveltebb alkotásainak. Răzvan Suma játékát tisztaság, egyszerűség, magas színvonal tette emlékezetessé. Öröm volt látni – még inkább hallani – karmester és szólista egymásra figyelő tekintetét és az egymásra figyelésből születő zenét. Ki is járt a megérdemelt elismerés a közönség részéről; ezt a gordonkaművész azzal hálálta meg, hogy ráadásként eljátszott egy rövid remekművet.

Psalmus Hungaricus

Sokan vártuk Kodály Zoltán (1882–1967) magyar zeneszerző monumentális művének, a Psalmus Hungaricusnak, op.13 újabb nagyváradi előadását (másodszor hangzott el most Váradon, először 2005-ben). Egy dátum: 1923. november 19., Pest, Buda és Óbuda egyesítésének ötvenedik évfordulója mérföldkővé vált a magyar zene történetében. A városatyák a jubileumra Dohnányi Ernőt, Bartók Bélát és Kodály Zoltánt kérték fel új zeneművek komponálására. A Pesti Vigadóban tartott ünnepi est bizonyította, hogy a három legkiválóbb zenész tette le névjegyét. A hangverseny meglepetését kétségtelenül Kodály Zoltán Ötvenedik zsoltár (op. 13) címmel felcsendülő oratóriuma szerezte. Egy évvel később már Psalmus Hungaricus címmel adták elő a tenorszólóra, kórusra és zenekarra írott remekművet, mely nemcsak új korszakot nyitott a szerző munkásságában, de egy csapásra világhíressé is tette alkotóját (Világhíres zeneszerzők: Kodály Zoltán). Csütörtök este a szerző halálának 50. évfordulója alkalmából csendült fel újra az oratórium a váradi hangversenyteremben. A 20. század egyik kimagasló alkotása teljes szépségében szólalt meg, minden közreműködőnek, a szimfonikus zenekarnak, a filharmónia nagy tudású énekkarának és Tony Bardon tenornak, a két kolozsvári opera szólistájának köszönhetően. A közönség tetszésnyilvánítása bizonyíték állításunkra.

Régi ismerősünk, Gheorghe Costin karmester már a versenymű expozíciójában megmutatta igényességét, melyből egy csipetnyit sem engedett. Az est legfontosabb szereplőjét, a zenekart kiemelte a kísérő szerepből, egyenrangúvá téve mind a szólistával, mind a kórussal. Vezénylése világos, érthető, ugyanakkor parancsoló, lehetetlen közömbösnek maradni szándékainak megvalósítása iránt.

Dérer Ferenc