Két ritkábban hallható mű

A csütörtök esti hangversenyre a váradi filharmónia Beethoven ritkábban játszott versenyművét, a C-dúr hármasversenyt és Mendelssohn Reformáció szimfóniáját tűzte műsorára.

A hangverseny elkezdése előtt Tódor Albert, a nagyváradi Állami Filharmónia főigazgatója kellemes húsvéti ünnepeket kívánt az Enescu–Bartók terem széksorait elfoglalóknak, azoknak, akik a hét végén tartják a feltámadás ünnepét. Szép gesztus – hangzott el több néző részéről is.

A hangverseny főszereplői ezúttal a filharmónia állandó dirigense, Jankó Zsolt, a hegedűművész Béres Melinda, a gordonkaművész Kostyák Előd és a zongoraművész Horváth Edit voltak. No és a hétről hétre nagyszerű teljesítményt nyújtó szimfonikus zenekar tagjai.

Elsőként Ludwig van Beethoven (1770–1827) zongorára, hegedűre és gordonkára írt C-dúr hármasversenye (op. 56) hangzott el, a fent említett előadóművészek tolmácsolásában. A művet 1803-ban kezdte komponálni Beethoven, 1805-ben fejezte be, de csak 1807-ben adták ki nyomtatásban, majd rá egy évre mutatták be Bécsben. A ritkábban játszott kompozíció tolmácsolásával a három előadóművész és a szimfonikus zenekar igazi élményt nyújtott a közönség számára. Hiszen ők hárman mesterien „felelgettek” egymásnak és a zenekarnak. A hallgatóság nagy elismeréssel köszönte meg a három szólista: Béres Melinda, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia előadótanára, Kostyák Előd, a kolozsvári Magyar Opera és Román Opera szólamvezető csellistája, Horváth Edit, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia zongora tanszékének adjunktusa és a szimfonikus zenekar teljesítményét.

Reformáció szimfónia

Szünet után Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) V., Reformáció szimfóniája (op. 107) csendült fel a hangversenyteremben. Ezt a szimfóniát az augsburgi konfesszió megjelenésének 300. évfordulójára komponálta a zeneszerző, bemutatóját 1830. június 30-ra tervezték, de végül csak 1832 novemberében, Berlinben játszották először, magának a zeneszerzőnek a vezényletével. Mendelssohn több alkalommal nyilvánosan is bírálta ezt a művét, mondván, hogy a Reformáció szimfóniát sosem szabad kiadni. Erre mégis sor került, de csak 25 évvel a zeneszerző halála után. A háromtételes zenei alkotás utolsó tétele az Erős vár a mi Istenünk témájára épül, a himnusz, amelyet Luther Márton írt, újra meg újra felcsendül. A Reformáció szimfónia elhangzása után a hallgatóság hosszan tartó ütemes tapssal fejezte ki elismerését a zenekarnak és Jankó Zsolt karmesternek, akinek értő dirigálása révén egy újabb kitűnőre sikerült koncertnek lehettünk részesei.

Képsz: (Filharmónia) A három előadóművész, a karmester és a zenekar fogadja a közönség elismerését.

Dérer Ferenc