Húsvét ünnepe, bagolytüdőtől rakott krumpliig

Az egyszerű emberek az ünnepet

azért várták, mert ilyenkor

asztalra került néhány,

máskor soha nem fogyasztott eledel, mert a

férfiak felkerestek minden ismerős

családot, és a

húsvéthétfői

locsolkodás sem maradt el, csak

kevésbé látványosan

történt.

A húsvéti ünnep

nagypénteken, a nagyböjt

napján kezdődött, két

jellegzetesen, csak ezen az egy napon fogyasztott

eledellel. Ilyenkor naplementéig csak

pattogatott kukoricát és

bagolytüdőt ettek. Ez utóbbi,

különös elnevezése

ellenére igen egyszerű étel: aszalt

szilva, alma, s esetleg más gyümölcs

főzete. Ma talán azt mondanánk

rá, aszaltgyümölcs-kompót.

Ebből lehetett fogyasztani bőséggel,

aztán este főtt tésztát

ettek, többnyire túróval. A

nagyböjtöt még a nagyétkű

munkásemberek is igyekeztek betartani, ezen a

napon legfeljebb üres kenyeret ettek, a

máskor mindennapos szalonnát,

zsírt nem vették elő.

Húsvét vasárnap reggelén

szintén rendhagyó reggeli várta a

családot: ilyenkor – és

egész esztendőben csak ezen a napon –

került az asztalra tejeskávé

kaláccsal. Egyébként az

ünnepi ebéd általában

tyúkból főtt, aki télen

disznót vágott, annak sonka is

került, de azt csak hétfőtől

fogyasztották. A vasárnap

délután a

tojásfestésé volt.  A

főtt, színes tojásokat ecetbe

mártott gyufaszállal rajzolták

mintásra, ki-ki saját tudása,

kézügyessége szerint, egyedien

hajdúvárosi

tojásdíszítésről nem

tudnak a helybéliek. Színes, kék,

vagy sárga tojást csak a

„román világ” hozott,

mondják.

Rakott krumplit

Nagyszalonta többségében

református magyar lakossága részt

vett az ünnepi istentiszteleteken, csöndes

méltósággal, az egyház

által megkövetelt

egyszerűséggel. A locsolkodás

napján, a korareggeli órákban

indult a gyermeksereg, néhol a lányok is,

nem csak a fiúk. Volt, aki kölnivizet

vásárolt, akinek azonban nem futotta

rá, az az egész évben

összegyűjtött (talán az

úri házakban kidobott)

rózsaszappan-törmeléket oldotta fel

egy üvegben. Az üveg száját egy

ronggyal kötötte le szorosan, s míg

egyik háztól a másikig ért

folyamatosan rázta

„kölnijét”, hogy

oldódjon, illatozzon, majd a ruhán

keresztül csöpögtetve locsolta meg vele

a háziakat. A locsolásért piros

tojás járt, ezt a felnőttek is

elfogadták, a gyermekeknek pedig pénzt

adtak, a forgalomban lévő legkisebb

fémpénz-érmét. A

vendégvárás

általában a délelőtti

órákra korlátozódott,

olyankor a férfiak is útnak eredtek, de

ebédre általában mindenki

hazatért, s majd késő

délután indultak a legények

újra. Az asztalokon diós és

mákos „tirólis” (bejgli)

illatozott, és pogácsát,

aprótésztát is sütöttek.

A húsvét a szalontai konyhákban

kedden zárult, amikor az előző nap

összegyűjtött tojásokból

rakott krumplit készítettek az asszonyok.

Ez ugyanúgy elmaradhatatlan íze volt az

ünnepnek, mint a sonka, vagy a

bagolytüdő.

C. Patócs Júlia