Ha régi, akkor pusztuljon?

Annak ellenére, hogy nemrég még műemlékké akarta nyilváníttatni, a nagyváradi önkormányzat a napokban lebontatta a Kaszárnya (Cazărmii) tér 17. szám alatti ingatlant.A napokban lebontották a nagyváradi huszárlaktanya épületkomplexumához tartozó, egyik homlokzatával a Vitéz (Decebal) útra néző, de hivatalosan a Kaszárnya (Cazărmii) tér 17. szám alatt telekkönyvezett, 19 század elején vagy közepén épült ingatlant, mely jó ideje használaton kívül állt, ezért állaga rohamosan romlott. A nagyváradi polgármesteri hivatal annak ellenére tette a földdel egyenlővé az egyébként saját tulajdonában lévő ingatlant, hogy a bontáshoz az illetékes intézmény jóváhagyására lett volna szükség. Legalábbis ezt mondja Lucian Silaghi, a Bihar Megyei Kulturális Igazgatóság vezetője, aki felidézte, hogy a város általános városrendezési tervében (PUG) még az szerepel, hogy a város meg kívánja szerezni az épület műemléki besorolását. Ezzel szemben idén januárban már a bontási engedélyt nyújtották be a megyei kulturális igazgatósághoz. Az igazgató kifejtette: mivel az épület az egykori lovardától alig száz méternyire helyezkedik el, ezért a bontáshoz szükség van az igazgatóság jóváhagyására. Mint Silaghitól megtudtuk, a zonális műemléki bizottság január 13-iki ülésén nem engedélyezte a bontást, hanem az épületre vonatkozó művészettörténeti tanulmány összeállítására kérte fel a várost. Ebbe a tanulmányba egy sor adatot kellett volna belefoglalni, úgy mint az épület építője, építésének ideje, az ingatlan állaga, illetve kataszteri információkat, fotódokumentációt, stb. is kellett volna tartalmazzon a dokumentum, mely választ kellett volna adjon arra a kérdésre is, hogy indokolt-e az épület lebontása, vagy sem

Törvénytelenség

Az igazgatótól megtudtuk, hogy a polgármesteri hivatal semmit nem reagált a bizottság döntésére, ehelyett márciusban kiadta a bontási engedélyt. Silaghi elmondta, hogy ők májusban vették ezt észre, és azonnal felszólították a polgármesteri hivatalt, hogy érvénytelenítse az engedélyt, lévén, hogy nem kapta meg az igazgatóság jóváhagyását. Mindezek után a múlt héten mégis megkezdték az épület bontását. Lucian Silaghi múlt csütörtökön írásban kérte az általa illegálisnak tekintett bontás leállítását. Arra a kérdésünkre, hogy mit tehet az általa vezetett intézmény ebben a helyzetben, Lucian Silgahi azt válaszolta, hogy az igazgatóság csak akkor róhat ki bírságot, ha műemléképületeken végeznek beavatkozást törvénytelenül, mivel azonban ez esetben nem műemléképületről van szó, nem lehet tenni semmit, annak ellenére, hogy nyilvánvaló törvénytelenség történt.

Kész tények

Megszólaltattuk az ügyben Emődi Tamás építészt, a Zonális Műemlék Bizottság tagját is, aki elmondta: Nagyvárad általános városfejlesztési tervének kidolgozása előtt, 2013-ban készítettek egy megalapozó tanulmányt, amelyben a szóban forgó ingatlant műemléki besorolásra javasolták, és ezt a javaslatot a kulturális minisztérium is jóváhagyta. Tehát a polgármesteri hivatal annak ellenére bontatta le az ingatlant, hogy pontosan tudta: az épület műemléki besorolásra vár. Az építész kifejtette: az igaz, hogy az ingatlan egy kissé lepukkant állapotban volt, de ez is a polgármesteri hivatal hibája, hiszen az épület az ő tulajdonát képezte. „Ennek az épületnek nem volt semmi baja, lehetett volna hasznosítani. Még ha eladta volna a város, akkor is jobban járt volna, mint így” – fogalmazott Emődi Tamás, aki végezetül megjegyezte: mivel a zonális műemlékvédelmi bizottság nem hagyta jóvá az épület lerombolását, ezért a bontásra kiadott építkezési engedély jogi értéke nulla. Hozzátette, hogy a város ezzel a lépésével ugyanúgy kész tények elé állította az illetékeseket, mint tette azt a Szent László téri fák kivágásával, melyre szintén nem adott engedélyt az illetékes intézmény.

Törvényes volt

Egészen másképp látja a helyzetet Adriana Lipoveanu, Nagyvárad főépítésze, szerinte ugyanis nem volt szükség a kulturális igazgatóság jóváhagyására a bontáshoz. A főépítész leszögezte, hogy a szóban forgó épület nem szerepel sem a történelmi belváros területén, de még a huszárlaktanya védelmi övezetében sem, mert amikor megállapították ezt a műemlékvédelmi övezetet, a határvonalat úgy húzták meg, hogy az illető épület nem került bele, merthogy a szakemberek annak idején úgy ítélték meg, hogy az az ingatlan nem képez értéket. Arra a jelzésünkre, hogy az elfogadásra váró városfejlesztési tervben még azt javasolták, hogy vegyék fel a műemlékek sorába, Adriana Lipoveanu úgy reagált, hogy ez annak idején Emődi Tamás építész megjegyzése volt a tervezethez, de maga Emődi sem tulajdonított az épületnek különös fontosságot. Arra a kérdésünkre, hogy milyen tervei vannak a városnak az épület lebontása nyomán felszabadult telekkel, Lipoveanu azt válaszolta, hogy nincs tudomása egyelőre bármiféle elképzelésről.

Pap István