Filharmónia: zenekari tag sikeres szólistaként

Gáti Sándor, a Nagyváradi Állami Filharmónia fiatal oboaművésze csütörtök este elkápráztatta játékával az Enescu–Bartók koncerttermet megtöltő közönséget. Nagyszerű érzés volt hallgatni szólóját. Méltó partnere volt a szimfonikus zenekar és a meghívott karmester, az orosz származású Mark Kadin.

A műsoron Mozart-, Haydn- és Csajkovszkij-művek szerepeltek. Elsőként Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) A színigazgató nyitánya, K. 486 csendült fel a koncertteremben, a szimfonikus zenekar előadásában. Mozart a II. József császár megbízásából Gottlieb Stephanie által írt komédiához komponált nyitányt, két áriát, egy tercettet és finálét. A darab nem tekinthető igazi operának, legfeljebb daljátéknak vagy zenés komédiának nevezhető, ugyanis több benne a prózai rész, mint a zene; 1783-ban mutatták be. Csütörtök este ezt a nagyszerű alkotást tolmácsolták nagy tudással a váradi szimfonikusok.

A továbbiakban Joseph Haydn (1732–1809) C-dúr oboaversenye hangzott el, a váradi szimfonikus zenekar oboaművészének, Gáti Sándornak az előadásában. Az oboa az egyik legrégebbi fafúvós hangszer, a zenekari hangszerek közül a legkevésbé hangolható, ezért igazítják hozzá a többi hangszert – ezt láthatjuk, hallhatjuk minden hangversenyen. A zenekari tag Gáti Sándor szólisztikus szerepet töltött be csütörtök este, nagyon szépen és a legnagyobb tudással szólaltatta meg hangszerét. Példásan tolmácsolta a háromtételes versenyművet, technikai tudása, ahogy az oboát megszólaltatta, lenyűgöző volt. Régebbi hangverseny-látogatóként – másokkal együtt – mindig nagyra értékelem, ha a váradi zenekar tagjai szólistaként is be tudják mutatni tudásukat. Ezúttal Gáti Sándor adott ízelítőt felkészültségéből, melyet a karmesterek véleményezése alapján néhányszor mi is kiemeltünk írásainkban. A közönség nagy elismeréssel fogadta játékát, s ő egy ráadással kedveskedett a hallgatóságnak. A Misszió című film Ennio Morricone olasz zeneszerző által írt kísérőzenéjéből adta elő a Gabriel oboája betétet. A közönség hosszan tartó, elismerő tapssal köszönte meg a váradi oboaművész előadását.

Csajkovszkij-szimfónia

A szünet után Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) IV., f-moll szimfóniája, op. 36 hangzott el a szimfonikus zenekar kitűnő tolmácsolásában. Az 1877-ben komponált mű talán a leginkább személyes hangvételű az orosz zeneszerző szimfóniáinak sorában. A Meck asszonynak ajánlott darabot egy évvel később mutatták be Moszkvában. Akkor csak mérsékelt sikert aratott, napjainkban viszont – az utána írt két szimfóniával együtt – a legtöbbet játszott Csajkovszkij-művek egyike. A második tételt orosz románcok dallamai szövik át. A scherzo (zenei tréfa) talán a darab legkiválóbb része, a pengetve megszólaltatott vonós hangszerekkel – csütörtök este nagy élmény volt hallgatni őket – és a fafúvósok népi mulatságot idéző dallamaival. A szimfónia végét a Nyírfácska című dal feldolgozása teszi felejthetetlenné. A IV., f-moll szimfónia előadása sikert hozott a váradi szimfonikus zenekarnak is, hiszen kitűnően tolmácsolták a nagy orosz zeneszerző kiváló alkotását. Dicséret illeti az orosz származású kitűnő karmestert, Mark Kadint is, aki elsőrangúan látta el dirigensi feladatát.

Szeretném felhívni a komolyzene-kedvelők figyelmét arra, hogy Az ősz szimfóniái sorozat a héten is folytatódik: november 19-én 19 órai kezdettel a váradi filharmónia énekkarának kórushangversenye következik – vezényel Lászlóffy Zsolt –, november 20-án, kedden pedig a Nagyváradi Állami Filharmónia Michael Haydn Kamarazenekara lép fel az Enescu–Bartók teremben – koncertmester Nagy Kálmán, meghívott fuvolaművész Bálint János (Magyarország).

Dérer Ferenc