Fergeteges filmzenei koncertet tartottak

Néhány év óta a Nagyváradi Állami Filharmónia a szokásos klasszikus szimfonikus hangversenyek mellett más jellegű muzsikát is műsorra tűz. Az elmúlt heti koncerten újra filmzene csendült fel, ami, mint azt már megszokhattuk, ezúttal is nagy közönségsikernek örvendett.

Van igény az ilyen jellegű zenei eseményre városunkban, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szokásos csütörtöki hangversenyen zsúfolásig megtelt hallgatósággal a filharmónia koncertterme, s pénteken megismételték a hangversenyt. Nagyon sok fiatal volt kíváncsi az újabb filmzenei koncertre, de a rendszeres hangverseny-látogatók nagy része is jelen volt a filmzene eme seregszemléjén.

Tánclépésekben

Az közismert, hogy a filmzene a film képsorait kísérő muzsika, a film megnézése által keltett élmény szerves része. Az elmúlt heti filmzenei koncert igazi sikert hozott mind a zenekar, mind a vendégkarmester, Ilarion Ionescu-Galaţi számára. A 78 éves mester, akit nem először köszönhettünk városunkban, korát meghazudtolva, temperamentumosan dirigálta a zenekart, s arra is talált alkalmat, hogy otthagyva a karmesteri pulpitust az első sorokban ülő egyik hölgyet pár lépésnyi táncra felkérje a Masquerade című film Aram Hacsaturján által írt zenéjének elhangzásakor. S olyan tempóban táncolt, hogy az irigylésre méltó volt. De ha úgy érezte, hogy az előadott filmzene eléggé ismert a közönség számára is, akkor arra biztatott mindenkit, hogy a zenekarral együtt énekeljük mi is a felcsendülő dallamokat – az alaphangot természetesen ő adta meg.

Egyébként a jelenleg Brassóban élő karmester Jászvárosban született 1937. szeptember 17-én. Négyéves korában kezdte el hegedűtanulmányait, később Bukarestben végezte el a zenelíceumot, majd a bukaresti zeneakadémián diplomázott. Később Brassóban folytatta pályafutását, ahol hosszú ideig a helyi filharmónia igazgatója, a brassói egyetem zeneművészeti karának tanára volt. 2000-ben megkapta a Zenekritikusok Nagydíját.

A nagyváradi szimfonikus zenekar tagjai, mint mindig, most is bizonyították, hogy számukra nem jelent gondot, ha nem klasszikus zenét kell játszaniuk. Nagyszerűek voltak a muzsikusaink, zenei tudásukat most is bizonyították – ha ez még egyáltalán szükséges. A szólamok közötti összhang jól működött, több kiemelkedő teljesítménynek is tanúi lehettünk, különösen az ütőhangszerek és a fúvósok remekeltek.

Filmzenék sora

A közönség az egymás követő filmbetétek mindegyike után nagy tapssal köszöntötte az előadóművészeket, a karmestert. Elsőként a My Fair Lady nyitánya hangzott el, majd a The Typewriter (Gyorsíró, Leroy Anderson) filmzenéjét hallgathattuk meg. A Masquerade (Maszkarád), Aram Hacsaturján kompozíciója után a My Way csendült fel, mely Frank Sinatra előadásában vált ismertté. Majd a Love Story ismert filmbetétdalát hallgathattuk meg, s szünet előtt a Superman filmzenéjéből, a nagy amerikai zeneszerző, John Williams alkotásából hangzott el részlet.

A műsor második részét egy valamikor közkedvelt film, az Egy férfi és egy nő zenéje nyitotta, majd a Magas szőke felemás cipőben című film betétdalát hallgathattuk meg – Vladimir Cosma román származású zeneszerző alkotását. Ezt egy újabb ismert filmzene követte, ugyancsak John Williams szerzeménye, a Csillagok háborúja (Star Wars) című film betétdala. Aztán a Starflight zenéjét adták elő a filharmonikusok, majd a The First Train című filmből Dmitrij Sosztakovics zenéje csendült fel. Zárásként A muzsika hangja című film ismert dalait hallgatgattuk meg. A hangverseny végén a közönség felállva éltette a karmestert, a zenekar tagjait, s egy ráadás filmzene is elhangzott a hallgatóság nagy örömére.

Ismét bebizonyosodott, hogy ilyen jellegű zenét is óhajt a közönség, és ezt a hagyománnyá váló gyakorlatot szerintem a továbbiakban is folytatni kell.

Dérer Ferenc