ERDON Helyi hírek

2012.05.01. 16:35

Fényes Szabolcs, a magyar zene hídembere

Nagyvárad elismerésének talán jobban örülne Fényes Szabolcs, mint a Kossuth-íjnak - hangsúlyozták a zeneszerző rokonai az április 30-iki Fényes Szabolcs-emléknapon.

Nagyvárad elismerésének talán jobban örülne Fényes Szabolcs, mint a Kossuth-íjnak - hangsúlyozták a zeneszerző rokonai az április 30-iki Fényes Szabolcs-emléknapon.

 

Április 30-án, hétfőn délután a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében lezajlott Fényes Szabolcs-emléknapon leplezték le a zeneszerző szülőházán elhelyezett emléktáblát a zeneszerző unokaöccsei, Fényes Balázs és András jelenlétében.

Biró Rozália, a város alpolgármestere a táblaavatón röviden ismertette az 1912. április 30-án született zeneszerző életét és munkásságát. Az Erkel Ferenc-díjas komponista mintegy hétszáz dalt szerzett, közel százötven film zeneszerzője volt. Fényes Szabolcs volt az Operett Színház, majd a Vídám Színpad vezetője. Nevét viseli a könnyűzenei alkotótevékenységet elismerő Fényes Szabolcs-díj. Biró Rozália beszédében kiemelte: A zene mindenhol velünk van, futás közben, bevásárláskor, munka közben. Csoportokat alkot, és részévé tesz egy közösségnek, majd így fogalmazott: „Az elmúlt években a történelmi eseményeinkre és a jeles személyiségeinkre való emlékezés nekünk, a váradi magyaroknak alkalmat adott arra, hogy kultúránk, történelmünk és szellemi értékeink megismerésével és azok ápolásával gazdagodjunk. Fényes Szabolcs munkásságának hármas értéke van számunkra: operettjei, filmzenéi és slágerei nem csak vagyonunk, hanem hagyományunk és öröklött jövőnk is. Kottáinak, zenébe formált gondolatainak megfejtése valamennyiünk magyar kulturális kalandja és ajándéka egyben. Politikai, nevelési és oktatási munkánk során mindig módot kell találjunk arra, hogy az ilyen jellegű értékeket továbbadva gazdagítani, formálni tudjuk a jövő generáció magatartását, és viszonyulásunkat közösségünkhöz.” Az eseményen Cseke Attila szenátor is szólt a megjelentekhez, hangsúlyozva, hogy bár Fényes Szabolcs nem lett nemzetközi hírű komponista, és a Kossuth-díjat sem kapta meg, de Nagyvárad, szülővárosa most végre megadja a kellő tiszteletet neki. „Habár már gyerekkorában elköltözött ebből a városból, úgy gondolom, igenis büszkék kell lennünk arra, hogy ő, a slágergyáros, a zseniális zeneszerző Nagyvárad szülötte. Ez az emléktábla a szülőváros elismerését hivatott kifejezni” – fogalmazott.

Beszélgetés a szerzőről

Az emléktábla leleplezése után az érdeklődők átvonultak a színházba, ahol a páholyelőcsarnokban Nagy Béla, a Szigligeti Színház korábbi irodalmi titkára beszélgetett Nemlaha György televíziós szerkesztővel. Ezt megelőzően Czvikker Katalin ajándékokat nyújtott át azoknak, akik segítettek a Fényes Szabolcs-emléknap megszervezésében. Nemlaha György és Nagy Béla nagy felkészültségről árulkodó, pontosan adatolt, valamint személyes emlékekből építkező beszélgetéséből sok érdekes dolgot tudhattak meg a megjelentek Fényes Szabolcsról és karrierjéről. Elhangzott, hogy a rendkívüli tehetségű Fényes Szabolcs négy-öt évesen kezdett zongorázni, tizennégy évesen már operettet ír. Nemlaha György kifejtette, hogy Fényes Szabolcs 1923-ban feltehetőleg azért hagyja el Nagyváradot, hogy ne kelljen románul tanulnia, illetve azért, hogy Magyarországon komolyabban tudjon foglalkozni zenei képzésével. Fényes Szabolcs Maya című operettje volt az első élő koncertközvetítés a magyar rádióban. E közvetítés nem is Magyarországon, hanem az elcsatolt magyar területeken aratott kirobbanó sikert, de sokat lendített a zeneszerző anyaországi karrierjén is. Fényes Szabolcs nemzetközi karriert is befuthatott volna, de 1933-ban a náci hatalomátvételt követően a pesti magyar operett Berlinben tartózkodó művészcsoportja, köztük ő is el kellett hagyja Németországot. Ezzel Fényes Szabolcs nemzetközi karrierje zátonyra futott. Fényes Szabolcs a vészkorszakban több zsidó művészt bújtatott az Operettszínház pincéjében, amivel saját életét is kockáztatta.

Hídember

Nemlaha György elárulta azt is, hogy Fényes Szabolcs nagyon gyakran ugyanazt a dalt más szöveggel ismét felhasználta, volt olyan dala, amelyet hét operettjébe is beiktatott. Emiatt történhetett meg egy alkalommal az, hogy egy újságíró plágiumpert zúdított a nyakába, mert nem nézett utána annak, hogy Fényes Szabolcs saját, korábban komponált művét használta fel újra. Fényes Szabolcs jelentősége műveinek önmagában vett értéke mellett abban rejlik, hogy az ő munkássága mintegy hídnak tekinthető az operett és a musical korszak között – hangzott az értékelés. Nagy Béla Fényes Szabolcs és Szigligeti Ede között vont párhuzamot, majd aláhúzta azt, hogy Szigligeti Edének már kialakult a kultusza Nagyváradon, és reményét fejezte ki, hogy ettől a naptól talán kiépül Fényes Szabolcs váradi kultusza is. A kellemesnek mondható eseményt csak két körülmény zavarta: az utolsó sorban lévő néhány idős hölgy folyamatosan beszélgetett, amivel másokat meglehetősen zavartak, emellett az eseményen nem hangozhatott el a Nemlaha György által összeállított hanganyag, mert egy másfajta lista került a két beszélgetőtárs asztalára. Ez a malőr láthatóan nagyon zavarta a neves szerkesztőt.

Emlékkiállítás

A beszélgetés után nyitották meg a Fényes Szabolcs emlékkiállítást az emeleti páholyzsebben. Itt a zeneszerző unokaöccse, Fényes András idézte meg nagybátyja alakját, majd elmondta, hogy Fényes Szabolcsnak fájt, hogy nem kapta meg a Kossuth-díjat, „de talán azt, amit most Nagyváradon megkap, sokkal többre értékelné.”

Pap István

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a erdon.ro legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!