Évadkezdő hangverseny

A csütörtöki koncerten Enescu, Bartók és Wienawski egy-egy kiemelkedő kompozíciója hangzott el a nagyváradi filharmónikus zenekar előadásában.

A műsor első részében hangzott el Enescu nagy népszerűségnek örvendő I. A-dúr Román rapszódiája, melyet 1901-ben komponált a szerző. A mű nemzetközi sikerét 1908-ban érte el Párizsban, ahol Pablo Casals vezényelte a kompozíciót, mely sajátos román műdalokat dolgoz fel több változatban. A XIX. századvégi európai, romantikus stílus hatása fedezhető fel a műben. Az est szólistája Gabriel Croitoru hegedűművész volt, aki virtuóz csillogással, mozgalmas ritmikával szólaltatta meg Wienawski d-moll hegedűversenyét, amelyet 1870-ben komponált a szerző. Az előadóművész áttetszően, levegős megoldásokkal és egyben költőien hozta felszínre a melódiaíveket. Különösen kiemelkedő volt a II. tétel Románcának nosztalgikus hangvétele. A Finaléban a magyar műdal hatását is felfedezhettük. A művészt lelkes tappal köszöntötte a közönség, s bár szeretett volna ráadást adni, hegedűjének hibája megakadályozta ebben.

Szép teljesítmény

Befejezésül Bartók Béla Concertoja hangzott el, amelyet 1943-ban alkotott a világhírű magyar alkotó. Bartók egésységi állapota 1943 nyarán jobbra fordult,így szinte lázas gyorsasággal írta meg öttételes művét. A Concerto címe a zenekari hangszerek szólisztikus, koncertáló jellegére utal. Bemutatójára 1944 december 1-jén került sor a Bostoni Filharmonikus Zenekar által S. Koussevitzky vezényletével. Romeo Rimbu karmester vezénylése nyomán Bartók kimneríthetetlen ötlet- és formagazdagsága a kompozíció minden ütemében egységesen érvényesült, és ezáltal hiteles tolmácsolásban élvezhettük a művet. A zenekar az alapos próbák következményeként igen szép teljesítményt nyújtott. Ráéreztettek a bevezetés keserves, halk melódiát megszólaltató zenéére, valamint energikus, kemény iramú, sebes főtémára. Ugyanakkor sikerült megteremteni a kívánt drámaiságot is, vagy a Páros játék könnyedébb hangú, népies ízű, jellegzetes ritmusú muzsikáját. Az Elégia bánatot kifejező, síró motívumára is érzékenyen reagáltak. A Félbeszakított közjáték töprengő dallamát, a magyar dal emléke által kifejezett honvágyat, vagy annak ellentétét, a pokoli töprengést kifejező muzsikát, németes dallamát, verkliszerű effektusait is felszínre hozták. A Finale muzsikája feltárja az életerősséget, majd végül szenvedélyessé avatja azt. A muzsikusok közül kiemelkedő volt a rézfúvósok, a fafúvósok, valamint a vonósok kifejező játéka. A közönség nagy ovációval fogadta a kiemelkedő eseményt. Ünnepélyessé avatta a hangversenytermet az is, hogy nagy méretű fotókon kiálították a Filharmónia volt igazgatóit és jeles karmestereit, így például Erich Bergelt, Remus Georgescut és Acél Ervint.

Képsz. Romeo Rimbu karmester együttese élén.

Tuduka Oszkár