Előadás és kötetlen beszélgetés

"Lehet a szó remény és

bizalom? Lehet a szó

megmaradás?” – indította

Juhász Ferenc régmúlt időkre

is érvényes üzenetével az

előadást Kiss Törék

Ildikó. Ezt követően

Náményi Lajos A váradi

színészet története

című könyvéből hangzottak

el részletek. 212 évvel ezelőtt,

augusztus 26-án, a Fehér Ló

csárda udvarán kolozsvári

színészek adták elő A

süketnéma című

színjátékot, s a társulat

október 3-ig játszott Váradon

– tudhatta meg a

közönség.Később Kelemen

István, valamint dr. Indig Ottó a

témához kapcsolódó

könyveiből adott elő részleteket

Kiss Törék Ildikó, s a

könyvrészleteket Meleg

Vilmos és Varga Vilmos szavalatai

fűszerezték. Többek között

Csokonai Vitéz Mihály, Farkas

Árpád, Ady Endre verseket adtak elő.

Pártfogójuk akadtAz előadás

folyamán a jelenlévők

tudomást szerezhettek arról, hogy a

Fekete Sas szállóból ki

akarták tiltani a színészeket,

mivel hatalmas szögeket vertek a falba, hogy

ráakasszák a jelmezeket, ami „most

sincs másképp”.1798-ban a

kolozsvári társulatból

elpártolt színészek

„igazgató és gondviselő

nélkül lézengtek, játszottak

is, de sikertelenül” – áll dr.

Indig Ottó könyvében. A

társulatot Rhédey Lakos 1799

elején fogadta gondviselése alá,

így alakult meg az önálló

színi társulat, mely folyamatosan tartott

előadásokat.A Dorottya kínjai

című verset Meleg Vilmos adta elő

színes hangskálán, beszédes

gesztikulációval – s a

pikáns vers nyomán felengedett a

hangulat. Ez fokozódott, amikor az

osztrák hatóságok által

bevezetett cenzúrának tragikomikus

előírásairól hallhatott egyet

s mást a közönség.

Beszélgetés

A mintegy egyórás előadást

követően Kiss Törék Ildikó

arra kérte a jelenlévőket, hogy

számoljanak be régi,

színészekkel,

színjátszással kapcsolatos

élményeikről. Végül

kötetlen beszélgetés kerekedett a

színészek és a

közönség között. Míg

például Varga Vilmos azt

ecsetelte, hogy régen mennyire

népszerű volt a színház a

fiatalok körében is, a

közönség közül többen

arról tettek említést: a mai

színészek mintha

„közönség nélküli

színházat akarnának

játszani”, illetve hogy túl sok a

meztelenkedés a színpadon. Neumann

Andrea