Egy virtuóz hegedűművész Nagyváradon

Csütörtök este George Enescu rapszódiája, Szergej Prokofjev hegedűversenye és Felix Mendelssohn-Bartholdy Skót szimfóniája csendült fel a nagyváradi Filharmónia hangversenyén. Az est karmestere Romeo Rîmbu, szólistája Nicolas Koeckert német hegedűművész volt.

Elsőként a legnagyobb román zeneszerzőnek tartott George Enescu (1881–1955) a 2., D-dúr Román rapszódia csendült fel az Enescu–Bartók koncertteremben, mely a zord esős idő ellenére újfent megtelt hallgatósággal. A második rapszódiát 1902-ben komponálta Enescu, és egy évre rá, 1903-ban az első rapszódiájával együtt mutatták be Bukarestben. A nagy román zeneszerző Liveni-ben született, s már 7 éves korában a bécsi konzervatóriumban tanult hegedülni. Ebben az időben került kapcsolatba Brahmsszal, aki később hatást gyakorolt kompozícióira. Enescu életműve és személyisége jelentős mértékben járult hozzá a XX. századi román zenekultúra fejlődéséhez. Az elhangzott második rapszódia, mely nagy részben pásztordalokból épül fel, a román nép történetének állít emléket. Romeo Rîmbunak, a filharmónia állandó dirigensének a zenekarral együtt meggyőzően sikerült felszínre hoznia a zenei motívumokat, amit a halgatóság szeretettel fogadott.

Ezt követően a Szergej Prokofjev (1891–1953) orosz zeneszerző által komponált I., D-dúr hegedűverseny (op. 19) hangzott el. Prokofjev kisgyermekkorában kezdte a zenei tanulmányokat, édesanyja tanította zongorázni; ötévesen már zongoradarabokat komponált. 1903-ban jelentkezett a Szentpétervári Konzervatóriumba, ahol többek között Rimszkij-Korszakov is tanára volt. I., D-dúr hegedűversenyét 1917-ben szerezte, s 1923-ban Párizsban mutatta be Marcel Darrieux, Serge Koussevitzky vezényletével.

Az est szólistája az 1979-ben Münchenben született Nicolas Koeckert volt, aki egy igazi virtuóz hegedűművész, és visszatérő vendége városunknak. A nemzetközi hírű előadóművész nagy technikai biztonsággal közvetítette az alkotás zenei gondolatát, ennek köszönhetően emlékezetes, kiváló előadással ajándékozta meg a hallgatóságot. Teljesítményéhez nagyban hozzájárult a nagyváradi állami filharmónia szimfonikus zenekara, valamint annak állandó karmestere, Romeo Rîmbu. Zúgott a vastaps a koncerteremben.

A Skót szimfónia

Befejezésül Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809–1847) III., Skót szimfóniája (a-moll, op. 56) szólalt meg a szimfonikus zenekar tolmácsolásában. A zeneszerző első ízben húszéves korában járt Skóciában, s a táj szépsége és a hozzá fűződő történelmi emlékek mély benyomást gyakoroltak rá. Már ebből az időből – 1829 – kialakult benne a szimfónia néhány részlete, s a mű több mint egy évtizeden át foglalkoztatta. A bemutatóra 1842-ben Lipcsében került sor. A szimfónia négy tételből áll: 1. Andante con moto – Allergo un poco agitato; 2. Vivace non troppo; 3. Adagio; 4. Allegro vivacissimo. A Skót szimfónia mesterien egyesíti magában a romantikus zeneszerző jellegzetes zenei nyelvét, nagylélegzetű dallamosságát és a természet zordon-fenséges tájaitól nyert ihletét. Az első tétel alapgondolatait a Stuart Mária sírjánál tett látogatásának hatása alatt vázolta fel. Nyilván a Skóciában hallott népdalok adhattak ösztönzést a táncos lüktetésű második tételhez is. A harmadik tétel érzelmes, „szívhez szóló” dallamosságából jellegzetes romantikus nosztalgia csendül ki, valami távoli, ismeretlen, elérhetetlen boldogság iránt. A finálé pontozott ritmusú száguldása mintegy átmenet a tánc és az induló között. A tétel másik témája a romantikus dalok szenvedélyes és ugyanakkor elfogódott hangját idézi elénk. Csodálatos a mű himnikus befejezése, amelynek meghitt varázsa a romantikus mesterek jellegzetes „otthon-hangjában” rejlik (Fidelio).

Kiemelkedő teljesítmények

Romeo Rîmbu összefogottan, mindenre kiterjedő figyelemmel dirigálta a szimfonikus zenekart, melynek több tagja is kiemelkedett szólójával; sokakat tudnánk itt felsorolni, de most csak egyet említek. Ő Orbán László, az ütős hangszerek szólamvezetője. A hangverseny a hallgatóság ütemes tapssával ért véget.

Dérer Ferenc