Egy újabb sikeres filmzenei hangverseny

A Nagyváradi Állami Filharmónia által évente megrendezett filmzenei hangverseny mindig sikeres. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mind a csütörtöki, mind a pénteki koncert telt ház előtt zajlott.

Lassan már komoly múltjuk van Váradon a filmzenei hangversenyeknek, melynek 2011 óta ad otthont az Enescu–Bartók terem, és akárcsak más években, most is sokan voltak kíváncsiak erre a koncertre. Ezúttal újfent a japán Ozaki Sinja volt a karmester, az ő elképzelései alapján állították össze a mintegy kétórás műsort. Sinja mester ismerős számunkra, hiszen többször is vendége volt a nagyváradi filharmóniának. Egyébként 1994 óta a marosvásárhelyi filharmonikusok állandó karmestere, és 2015-től a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmónia első vendégkarmestere is. A filmzenei hangverseny sikeréhez a szimfonikus zenekar több tagja szólistaként is hozzájárult, például Nagy Kálmán koncertmester hegedűszólójával és Nagy Tímea énekhangjával. Különben Nagy Tímea a szimfonikus zenekar fuvolaművésze, de 2011–2014 között a nagyváradi Francisc Hubic Művészeti Iskola könnyűzene szakán is tanult. Martyin György trombitaszólója is csodálatos volt, hasonlóképpen jellemezhetem Gáti Sándor oboa- és Lorenzo Moroni kürtszólóit is. Azt is meg kell említenem, hogy a zenekar tagjainak öltözéke, az eseményhez illően, sokszínű volt – ez egy könnyed műfaj, tehát a viselet is lehet hétköznapi. A filmzenei hangversenyekről általam eddig írt beszámolókban mindig megemlítettem, most is megteszem, hogy a filmzene a film képsorait kísérő muzsika, a film megnézése által keltett élmény szerves része. Az elmúlt heti koncerten nem volt alkalmunk a filmek képsorait is megtekinteni, de ez nem is hiányzott, hiszen a nagyváradi szimfonikusok annyira hűen tolmácsolták a zenét, hogy meghallgatásuk mindenkinek élményt nyújtott.

A felcsendült filmzenék

Ezen sorok írója megpróbálja elhangzásuk sorrendjében felsorolni a filmzenéket, a magyar címükkel, remélem sikerül mindegyiket a megfelelő magyar címén említenem. Elsőként az Alan Menken Oscar-díjas amerikai zeneszerző által írt, 1991-ben készült Beauty and the Beast (A szépség és a szörnyeteg) filmzenéjéből hangzott el részlet a szimfonikus zenekar előadásában. Ezt követően sokunk számára nagyon ismerős filmzene csendült fel, azOver The Rainbow (A szivárvány felett), ennek betétdala Judy Garland amerikai filmszínész, énekesnő előadásában vált ismertté. A továbbiakban az argentin zeneszerző Carlos Gardel muzsikája, a Por Una Cabeza tangó csendült fel, Nagy Kálmán koncertmester nagyszerű hegedűszólójával. Ezt egy újabb jól ismert zene követte, az Apollo 13című filmből, James Horner szerzeménye. Ezután a Bohemian Rhapsody (Bohém rapszódia) című életrajzi film, a brit Queen együttes történetét feldolgozó film zenéjéből hangzott el ízelítő. A szünet előtt még a The Lord of The Dance aláfestő zenéjéből hallhattunk részletet, majd a Jurassic Park című filmből az amerikai filmzene talán legismertebb komponistájának, John Towner Williamsnek az alkotását élvezhettük.

Szünet után a Charade (Amerikai fogócska) betétzenéje csendült fel, Henry Mancini szerzeménye, majd a King Kong ismert filmzenéjéből hallgathattuk meg részletet, James Newton Howard szerzeményét. Ezután következett a – talán az eddigi összes filmzenei hangversenyen elhangzott – Titanic filmzenéjéből egy részlet, James Horner szerzeménye, és egy újabb ismert betétzene: a Spiderman (Pókember) című filmből Danny Elfman alkotása. Ezt követően hallgathattuk meg Nagy Tímea szólóját a Les Miserables (A nyomorultak) című filmből: a szünetig még a zenekarban fuvolásként játszó művésznő most énektudását mutatta be. Énekes fellépése kiválóan sikerült. A hangverseny két utolsó száma – az amerikai John Williams szerzeménye – a Star Wars (Csillagok háborúja) betétzenéjéből való volt.

A koncert végén a hallgatóság vastapssal és felállva is köszöntötte a művészeket, a szimfonikus zenekar tagjait, a szólistákat, a kiváló karmestert, ami arra késztette az említett művészeket, hogy még három betétzene csendüljön fel az Enescu–Bartók koncertteremben, köztük az Over The Rainbow és a Mission: Impossible című filmekből. Amint az általában a filmzenei hangversenyeken történni szokott, és ez egyben az est egyik kellemes pillanata, a hangverseny végén a művészek szinte futva hagyták el a színpadot, a közönség viharos tapsától kísérve.

Dérer Ferenc