Egy kiváló gitárművész a váradi filharmóniában

Az év második hangversenyére a Nagyváradi Állami Filharmónia egy virtuóz gitárművészt hívott meg, Giacomo Bigonit Olaszországból. Játéka lenyűgöző volt. Weber-, Castelnuovo-Tedesco- és Mozart-művek hangzottak el az Enescu–Bartók hangversenyteremben.

A csütörtöki koncert meghívott karmestere az erdélyi-magyarországi Hermann Szabolcs volt, szólistája a már említett Giacomo Bigoni. Weber-, Castelnuovo-Tedesco- és Mozart-művek hangzottak el az Enescu–Bartók hangversenyteremben.

Az est Carl Maria von Weber (1786–1826) német romantikus zeneszerző 1817 és 1820 között írt A bűvös vadász című operájának nyitányával kezdődött. Ez a kompozíció gyakran felcsendül a hangversenypódiumokon. A bűvös vadászt befejezése után egy évvel, 1821-ben mutatták be Berlinben, hatalmas sikerrel. A nyitány csaknem kizárólag az opera zenéjéből meríti anyagát, sőt eszmei tartalma is a dráma gondolatmenetét fejezi ki. Felejthetetlen képet tár elénk: a romantikus mesék erdejének világát. A váradi szimfonikusok kiválóan tolmácsolták a Weber-opera nyitányát, olyannyira, hogy elhangzása után a karmester több zenekari tagnak személyesen köszönte meg közreműködését.

A továbbiakban Mario Castelnuovo-Tedesco (1895–1968) olasz zeneszerző 1939-ben komponált műve, 1., D-dúr gitárversenye, op. 99 hangzott el, Giacomo Bigoni gitárművész és a zenekar előadásában. Ritkán adatik meg, hogy komolyzenei esten gitárverseny csendüljön fel. Mario Castelnuovo-Tedesco e kompozícióját a múlt század neves gitárművészének, Andrés Segoviának ajánlotta, s mára a gitárirodalom egyik legnépszerűbb művévé vált. Ezt a nagyszerű gitárversenyt hallgathattuk meg Giacomo Bigoni szenzációs előadásában. Őszintén mondom: volt már alkalmam a váradi filharmóniában gitárművész előadását látni/hallgatni, de ilyet még soha. A közönséget szinte megbabonázta játékával a nagy gitárművész, a hosszan tartó taps így nem maradhatott el. Giacomo Bigoni egy ráadással kedveskedett, de ez már nem klasszikus mű volt, hanem egy angol zeneszerző inkább rockzene-száma. Ekkor még inkább kidomborodott óriási zenei tudása, hiszen egy adott pillanatban az ember úgy érezte: nem egyetlen előadóművészt hallgat, hanem egy teljes zenekar játszik egy személyben a színpadon. Nagyszerű játéka megérdemelte a hallgatóság elismerését. A következőkben a gitárművész Facebook-oldalán közzétett bejegyzésből idézek, nem szó szerinti fordításban: „Köszönöm mindenkinek, aki eljött a Nagyváradi Állami Filharmónia által szervezett koncertre, mely egy nagyon szép teremben zajlott, egy nagyszerű közönséggel és egy nagyon jó zenekarral, melyet a jó barát, Hermann Szabolcs fiatal karmester irányított. Tetszett, ahogy a közönség reagált Gary Ryan angol zeneszerző Benga Beatjére, melyet ráadásként adtam elő – egy váratlan darab volt komolyzenei hangversenyen. Hála Foica László úrnak és Kozma Mártának a meghívásomért, megtiszteltetés volt ide jönni, és remélem, hamarosan visszatérhetek.”

Mozart-szimfónia

Szünet után Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) 39., Esz-dúr szimfóniája, K. 543 hangzott el a szimfonikus zenekar előadásában – főleg a vonósokéban, hiszen csak kevés fúvós maradt a színpadon, ahogy ezt a szerző megálmodta. Mozartról többször is írtunk, életútját is többször felvázoltuk. Sok szimfóniát írt, tizennégy éves korára már tizenhármat. A 39., Esz-dúr szimfónia a zeneszerző utolsó munkáinak egyike, komponálását 1788. június 26-án fejezte be. A mű derűs hangulata, életöröme semmit sem árul el a zeneszerző ebben az időben súlyosbodó személyes gondjairól. A négytételes Mozart-szimfóniát a zenekar nagyszerűen tolmácsolta a budapesti Operettszínház fiatal, kitűnő karmestere, Hermann Szabolcs dirigálásában.

Ha nem is voltunk olyan nagy számban jelen a csütörtöki hangversenyen, mint – három napon át – az újévi koncerten, akik ott voltak, azok újabb kiemelkedő zenei értékekkel gazdagodtak.

Dérer Ferenc