Bezárult a váradi Székesegyház Szent Kapuja

Krisztus Király ünnepén a Székesegyházban Böcskei László megyés püspök ünnepélyes szentmisét mutatott be, melynek keretében hálát adva a kapott kegyelmekért lezárta az Irgalmasság Szent Évét.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: az évközi utolsó vasárnap a római katolikus egyházban Krisztus Király ünnepe, mely tulajdonképpen összefoglalója annak, amit az ó- és újszövetség folyamán a mai napig Isten a népéért megvalósított. Tettei megvalósításának, ennek legfőbb elismerése és kifejezője, hogy Krisztusra tekintünk, mert benne látjuk Istennek jóságos arcát, ő az aki mellénk áll, hogy tanítson, és a mulandóságból átvezessen bennünket az örökkévalóságba. Ezért ezen a napon különösen nagy hálával fordulunk Istenhez, aki velünk halad, megadja a jót, és mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy megmaradhassunk. Önmagát adja nekünk, ezért Krisztust tartjuk a legfőbb jónak, nevezzük királynak.

Arra is kitért a főpásztor: idén Krisztus Király ünnepén zárult az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve, ami tavaly decemberben kezdődött el a váradi egyházmegyében is azzal, a Székesegyházban megnyitotta a Szent Kaput, melyen sokan léptek át, hogy megtapasztalják Isten irgalmasságát és szeretetét, hogy a megújulás útjára lépjenek. Hangsúlyozta azonban: bár bezárult a kapu, azért a megújulás lehetősége továbbra is nyitva áll mindenki számára.

Két út

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Böcskei László az apostol atyák azon sokszor elhangzó gondolatait idézte, mely a keresztények és pogányok közti viszonyról szól, arról, hogy a keresztényt sem területi, sem nyelvi, de még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől, mégis az élet minden terén megmutatkozik csodálatos életformája. Saját hazájában jövevény, szegény, de másokat gazdagít, mindenben szűkölködik, de ugyanakkor bővelkedik, az, ami a testnek a lélek.

Azon meggyőződésének adott hangot: Krisztus Király ünnepe és az Irgalmasság Rendkívüli Szentévének lezárása fontosságban két egymást kiegészítő lehetőség arra, hogy rávilágítson a lelki és kegyelmi gazdagságra, mely szükség van arhhoz, hogy életünket a jövőre tekintve szemléljük, nem engedve annak a kísértésnek, hogy csak a jelenre gondoljunk. A keresztény ember ugyanis a nyitott távlatokban gondolkodik, hogy itt a földön felfedezze ahhoz a célhoz vezető utat, melyben elérheti teljességét, az örök boldogságot. Ennek egyik elindítója Krisztus Király ünnepe, mely egy viszonylag új ünnep, hiszen 1925-ben volt bevezetve, egy olyan időszakban, mely sokban hasonlított a jelenhez abból a szempontból, hogy akkor is az emberek azt gondolták, hogy saját maguk urai, csak ők lehetnek a középpontban, és Istent egy idegen beavatkozásnak tekintették saját kibontakozásuk ellenében. Megfeledkeztek arról, hogy Krisztus királyi méltósága nem a földi hatalommal, erővel, vagy befolyással mérhető, hanem abból az együttérzésből fakad, ahogy enyhítette a szenvedők fájdalmát, kiigazította a tévelygőket. Ugyanakkor pedig a másik út vagy indíttatás annak az élményszerű megtapasztalása, amit a kereszten levő Krisztust szemlélve, a személyes megszólíttatásunk révén érzünk, vagy ahogyan követjük őt a mindennapjainkban. Úgy fogalmazott a megyés püspök: az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve elvezetett bennünket az elfogadottság titkának és lehetőségének átéléséhez, egy olyan ajándék megtapasztalásához, melyet tovább kell adni másoknak is, bevonva őket a szeretet légkörébe. A megújulás jele és eszköze volt tehát a Szent Kapu, melynek küszöbének átlépésével eljutottunk a téves önértékeléstől ahhoz, hogy felismerjük az igazságot, mely ezúttal nem más, mint Jézus Krisztus. A két lator képzelt dialógusát elmondva ezután azt nyomatékosította, mennyire lényeges, hogy fénysugárként jelenjünk meg az emberek közt, melynek forrása Krisztus, ezért ő a mi királyunk.

A szentmise végén a jelenlevők elimádkozták a Jézus Szíve litániát, és a felajánló imádságot Krisztus Királyhoz, majd Böcskei László ünnepélyesen bezárta a jubileumi Szent Kaput.

Ciucur Losonczi Antonius