Bérmálás volt a Bazilikában

Pünkösdvasárnap a délelőtt 11 órakor kezdődött ünnepi szentmisén Böcskei László megyés püspök 46 fiatalnak, illetve felnőttnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét a váradi Székesegyházban.

Szinte zsúfolásig megtelt az ünneplőbe öltözött Bazilika, az evangéliumi részlet pedig Szent János könyvéből szólt. Az ilyenkor szokásos szertartásrend szerint a mise kezdetén Mons. Fodor József általános helynök mint a székesegyházi egyházközség plébánosa a püspöknek bemutatta a híveket, valamint a jelölteket, akik a bérmálás szentségének kiszolgáltatását kérték. Tanúskodott arról, hogy megfelelő hitoktatásban részesültek, a szentgyónás által felkészültek a Szentlélek hét ajándékának befogadására, és méltóak arra, hogy Krisztus harcosai közé sorolják őket. Ezután a bérmálkozók pozitívan válaszoltak a főpásztor azon kérdésére: tudják-e, hogy a Szentlélek mit művel bennük?

Prédikációjában Exc. Böcskei László Szent Pálnak a galatai közösséghez intézett szavait idézve („Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte fiának lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: Abba, Atya!”) az apa-fiú kapcsolat mélységét és fontosságátnyomatékosította, mely ezúttal az Isten mint az atya, és az ember mint a gyermek viszonyban jut kifejezésre, hogy a Szentlélek kiáradása által Isten kivetítése történjen meg az ember felé. Hangsúlyozta: az Isten és az ember közötti kapcsolat az alapja és a mozgató a mi hitünknek, és Isten ajándékaként a Szentlélek ezt élővé teszi. Nélküle gyengék és élettelenek vagyunk, és a világ megmarad önzőnek, nem tud kibontakozni Isten jósága és szeretete. A bérmálás pedig egyedi és megismételhetetlen különlegespillanata a katolikus keresztény embernek, nyitánya annak, aminek következnie kell az életében, és melynek hatása kell legyen.

A találkozás

De mit is jelent valójában a Szentlélekkel való találkozás, mit kell hozzon a megbérmáltak életébe? -kérdezte a megyés püspök. Arra hívta fel a figyelmet: sok olyan jelenetet tudna feleleveníteni a Szentírásból, melyekben ott találjuk a Szentlelket, ő azonban csupán hármat emelt ki ezek közül.

Arra emlékeztetett: már a Teremtés könyve I. fejezetének második mondatában szó esik a Szentlélekről (Isten lelke lebegett a sötétség felett), akinek segítségével eloszlatta a homályt, és világosság lett. A Szentlélek tehát az, aki arra sarkall bennünket, hogy felismerjük és kövessük az igazi fényt, világosságot, aki tulajdonképpen nem más, mint Krisztus, aki örök viszonyítási pont kell legyen számunkra. Ugyanakkor Jézus megkeresztelkedésének pillanatában is ott van a Szentlélek (Isten lelke ereszkedett le a Jordán folyóra Krisztusra), hogy ezáltal az Úr igazolja bennünk az istengyermekséget. És természetesen az első pünkösd leírásánál is ott van a Szentlélek, hogy a zárt ajtós emeleti terem által keltett feszültség feloldásával Isten csodálatos tettének köszönhetően történjen valami a falak szimbolikus leomlásával. Ahogy pedig az apostolok ezután kiléptek a világba, úgy nekünk is tanúskodnunk kell Krisztusról mások számára, hagyva, hogy Isten vezessen bennünket az utunkon.

Ciucur Losonczi Antonius