Beethoven fesztivál

A műsor első felében

Jandó Jenő

világhírű magyar

zongoraművész

kivételesen szép

játékában élvezhettük

Beethoven 1803-ban komponált

c-moll koncertjét. A harmonikus

mondanivalójú versenyműben

felfedezhető Mozart

hatása. Az alkotás

tónusában felfedezhető a

felszakadó tavaszi felhő, amely

mögül lépten-nyomon kibukkannak a

világos, fénylő dúr

hangzatok. A mű

Janus-arcú, mert

egyrészt klasszikus, másrészt

már a romantika felé tekint. A

zongoraművész kötetlenül,

ízig-vérig drámai

felfogással, dinamikai árnyalatokban

gazdagon szólaltatta meg a

kompozíciót, és annak gondolatait.

Örömmel részesültünk a

c-moll versenymű pompás

megmintázásában. Az első

tételben fellépő markáns

téma, amelyet párhuzamos dúr

hangnem követ, bensőséges

daloló zenét fejezett ki a

művész keze alatt. Jandó

Jenő igen érzékenyen hozta

felszínre a II. lassú tétel

rajongó hangvételére,

ékesített zongoraszólamai

forró hangulatot teremtettek. A befejező

rondóban az előadő a mű

üzenetét fogalmazza meg: a kedves humort, a

szökellő ritmikával derűs

kicsengést. A közönség

ünneplő tapsára Haydn

C-dúr szonátájának III.

tételét nyújtotta a rangos

művész.
Hősi zene

A műsor második részében

Beethoven egyik leghíresebb,

és méreteiben is lenyűgöző

III. Esz-dúr „Eroica”

szimfóniája hangzott el. Ahogy a

szerző mondja: „hősi szimfónia

egy nagy ember emlékének

megünneplésére.” A mű

alapgondolata a hősiesség, mint tipikus

magatartás. Az együttes kedvvel,

lelkesedéssel, odaadással és

magabiztossággal muzsikált, és

ezáltal lehetőséget nyújtott

a karmesternek ahhoz, hogy

irányításának apró

részleteit is szinte hibátlanul

élvezhessük. Fölényes

anyagtudása lehetővé tette a mű

zenei, formai, valamint a zenekari hangzás

szépségének felszínre

hozását. Az első tételben

ráéreztetett a zene erőteljes

kirobbanásra, a második tétel

gyászindulója megrendítő

vallomását is igen

lenyűgözően hozta felszínre a

karmester. A harmadik tétel nyüzsgő,

táncos ritmusú scherzoját is

érzékletesen avatta igazi

muzsikává, amelynek gondolata: lehetne

visszatérés az életbe. A

befejezés variációi, amelyek a

Prometheusz balett-nyitány

zenéjét idézik, valamint a

fugatoszerű változatot úgy avatta

élővé, hogy a tétel

himnusszá magasztosult. Szimbolikusan a

felvilágosodás zenében

megformált eszmevilága hangzott el. A

zenekari részlegekek jó produkciót

nyújtottak, különösen a fuvola,

az oboa és a fagott, illetve a

csellók.
Tuduka Oszkár