Az oltáriszentség átalakít és küldetést ad

Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön a római katolikus egyház az Úr testének és vérének ünnepét, Úrnapját üli. Böcskei László megyés püspök a helyi hagyomány szerint a város papjaival és híveivel közösen ünnepi szentmisét mutatott be a Székesegyházban.

Bevezetőjében Exc. Böcskei László nagyváradi megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: ezekben a hónapokban sokat beszélünk a megújulásról, a gyökerekről, a forrásokról, az Úrnapja pedig egy olyan ünnep, amikor az igazi forrásra gondolhatunk, magára Krisztusra, akitől erőt, bizalmat és bátorságot meríthetünk, hiszen jelenlétével boldogít minket az oltáriszentségben. Ez tehát az öröm ünnepe, amikor köszönetet mondunk a köztünk lakó Krisztusnak. Magunkhoz öleljük őt, és el szeretnénk vinni másoknak is.

A főpásztor ugyanakkor a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a 2020-ban Budapesten megrendező 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kapcsán kibocsátott azon írását idézte, miszerint az oltáriszentség átalakít és küldetést ad, hogy mi magunk is átalakítsuk a világot, mert az eucharisztikus ember jel, az eucharisztikus ember erős, az oltáriszentségbe kapaszkodó embernek céljai és küldetései vannak.

Találkozás Krisztussal

Az ünnepi szentmise szónoka Barta Szabolcs lazarista szerzetes, magyarországi tartományfőnök volt, aki elmélkedésében azt nyomatékosította: a szentmise nemcsak egy rítus vagy szertartás, egy program a sok közül, hanem találkozás Krisztussal, az élet kenyerével, aki ad, táplál, az örök élet, és akit ha magunkhoz veszünk, közösséget alkottunk, egyházat, így tehát ha tetszik, ha nem, mindannyian testvérek vagyunk.

Úgy fogalmazott: minden egyes szentmisében egy nagy találkozás részesei vagyunk, de nem csupán a papokkal és a hívekkel- mert akkor csupán egy egyszerű emberi együttlétről volna szó- hanem magával Krisztussal. Nem szemtől-szembe, de valamilyen formában a szentségi kenyér és bor színe alatt. Az utolsó vacsorától napjainkig a szentmisén a kenyér és a bor nem étel és ital, hanem Krisztus valóságos jelenléte. Jézus ugyan ott van a szentírásban a szavai által, vagy az egyház tanításaiban, az ő nevében gyűlnek össze közösségek, de az oltáriszentségben való jelenléte kiemelkedő, mert igazán, valóságosan jelen van, ahogyan el is hangzik a szentmisén az, hogy „ez az én testem, ez az én vérem”. Ez nem kitaláció vagy fantazmagória, hanem Krisztus saját maga hagyta meg nekünk: „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”.

A tisztelendő azt is aláhúzta: Jézus szentségi jelenléte nem tűnik el a szentmise után, ezért őrzik az ostyát a tabernákulumban, és ég minden katolikus templomban örökmécses. Ezért tiszteljük őt, hajtunk térdet előtte, és létezik a katolikusoknál a szentségimádás. Az oltáriszentség Krisztus szeretetének a jele, az isteni gondviselés ajándéka, emiatt fontos a gyónás, a lélek tisztasága, hogy a legjelentősebb vendéget megfelelőképpen tudjuk fogadni. Az oltáriszentség ugyanakkor közösségépítő erő, hiszen Jézus azt is tanítja: nem vagyunk egyedül, hanem mindenki tartozik valahova, és ez a csodálatos tudat a legszebben a szentmisén mutatkozik meg, melyre azért van szükségünk, mert másképpen elvesznénk a hétköznapok forgatagában.

A szentmisét követően került sor az úrnapi körmenetre a püspöki palota kertjében, melyre a főpásztor külön meghívta a város plébániáinak ez évi elsőáldozóit és bérmálkozóit, akik virágszirmokat szórtak. Lombsátrakat, oltárakat készítettek, díszítettek fel a Székesegyház és a Mária Rádió munkatársai, a Barátok temploma hívei, a Mária Légió nőszövetség, a Rózsafüzér Társulat, a Szent László Teológiai Líceum és a Vár-Lak fiataljai.

Ciucur Losonczi Antonius