Az Ér(mellék)től a tokiói Skytree-ig

Nemrégiben Japánban járt a budapesti Magyar Nemzeti Táncegyüttes. Miért lehet ez érdekes olvasóinknak? Mert a korábban Honvéd Táncegyüttesként ismert csapattal két megyénkbeli táncos, a margittai Bordás Barnabás és az érmihályfalvi Rencz Norbert is a Távol-Keleten turnézott.

A Magyar Nemzeti Táncegyüttes január 15-én a Művészetek Palotájában (MüPa) mutatta be Táncrapszódia - Japán Tour 2016 című műsorát, pontosabban az A-műsort (ugyanis több produkcióval készültek, ezek a Kárpát-medencei néptánckultúrát tükrözték). Ezen a bemutatón Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész, a csapat művészeti vezetője köszöntötte a nézőtéren helyet foglalókat, közöttük a táncosok hozzátartozóit is. Informálásukra elmondta: a táncegyüttes már harmadjára utazik Japánba (a mostani táncosok közül többen még nem is éltek, vagy nagyon kicsi gyerekek voltak az első idején), ezúttal február 3. és március 17. között 16 pár táncos 7 zenésszel kiegészülve 43 nap alatt 23 helyszínen 27 előadást tart, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával.

Élőben, Japánból

A táncosok a Budapest-Isztambul-Tokió útvonalon repültek a romániai idő szerint 7 órával "korábban" lévő országba, ahol az első és az utolsó hetet Tokióban töltötték, a továbbiakban mintegy 1500 kilométeres útvonalon turnéztak, egyebek mellett Kiotóban, Fukuokában, Oszakában, Nagoyában, Fukusimában, Sendaiban (ott voltak legészakabban) és Kumamotóban (legdélebben). Azt talán mondanunk sem kell, hogy a kapcsolattartás a hazaiakkal nem okozott gondot, hiszen szinte mindenhol volt szabad internet-hozzáférés, esetleg az időeltolódást kellett figyelembe venni. Arról nem is beszélve, hogy a táncegyüttes közösségi oldalán "hivatalosan" is tudósították az érdeklődőket a történtekről. A csapat tagja a margittai Bordás Barnabás és az érmihályfalvi Rencz Norbert, mindkettőjüket a Nyíregyházi Művészeti Középiskola elvégzése után alkalmazta a Magyar Nemzeti Táncegyüttes (egyébként további 6 kollégájuk van Erdélyből). Természetesen mindketten először jártak a Távol-Keleten, élményeikről kérdeztük őket.

Színház a tizenegyediken

Általánosságban elmondható, hogy a japánok nagy szeretettel fogadták a táncosokat, rajonganak a magyar néptáncért és népzenéért, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy vannak saját, magyar táncot művelő csoportjaik (volt, mikor ilyen lépett fel előttük, mintegy "előzenekarként"). Nem csak az előadások mentek teltházak előtt, de nagy sikerük volt a táncházaknak, táncoktatásoknak is. A turné (és a japánok) szervezettségére jellemző, hogy már egy évvel korábban (!) egyeztették a fellépések és a szállások helyszíneit, időpontjait. A csapatot egy turnébusz várta és szállította a hat hét alatt, a felszerelés külön kamionban kapott helyet, a stábot helyiek alkották, akik közül jónéhány magyarul is beszélt. Egy ilyen turné természetesen számtalan élményt rejt. Még a táncnál maradva, volt olyan helyszín (Nagoyában), ahol a színház egy épület 11. emeletén volt (természetesen maga is több emeletnyi beltérrel).

Ott nagyobb a nagy

Fukuokában családoknál voltak elszállásolva (2 táncos egy családnál), ami újabb tapasztalatokat jelentett, de mindkét fél számára: a "mieink" például bemutatták főzőtudományukat, húsleves és paprikáskrumpli formájában, mintegy viszonozva a jellemzően rizst, halat, salátát felvonultató helyi kínálatot. Hogy a látnivalókról is szót ejtsünk, azért elég volt szinte kimenni az utcára: az épületek (melyek teljesen átformálták a "nagy" fogalmát), a közlekedés, a boltok kínálata, a tokiói metró- és felszíni vasúthálózat átláthatatlannak tűnő rendszere. És persze az emberek mentalitása: mindent megköszönnek, a szabályokat magától értetődően betartják és alapból nem a rosszat, hanem a jót feltételezve közelednek a másikhoz.

Nemzeti ünnep Japánban

Hogy azért néhány turisztikai látványosságokról is szót ejtsünk: beletapickoltak a Csendes óceánba (még ha hideg is volt, de kitudja mikor lesz erre alkalom újra), fotózkodhattak a Fudzsi (Fuji) hegy és a Macumoto (Matsumoto) várkastélynál, lenéztek Tokióra a világ második legnagyobb szabadon álló, 634 méter magas tornyából, a Skytree-ről. A nemzeti ünnep is kint tartózkodásuk idejére esett, március 15-ét a tokiói magyar nagykövetségen ünnepelhették (11-én), ahol dr.Szerdahelyi István nagykövet fogadta a vendégeket, akik táncházat rögtönöztek. Március 16-án közép-európai idő szerint 15.30-kor szállt fel a táncosok gépe Tokióban, hogy a másnapi napfelkeltét már Isztambul repterén lássák, ahol már szinte itthon voltak... Ami a legfontosabb: élményekkel gazdagon megrakodva mindenki épségben tért haza.