Apa és fia újra reflektorfényben

Nagy érdeklődés közepette zajlott csütörtök este a filharmonikusok hangversenye M.I.Glika opera nyitány, Niccolo Paganini hegedűversenye és egy Csajkovszkij szimfónia hangzott el. Romeo Rîmbu karmester vezényelt, és tehetséges hegedűművész fia, Remus Rîmbu volt a szólista.

Az Állami Filharmónia Enescu–Bartók hangversenytermében elsőként Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857) orosz zeneszerző Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya hangzott el a váradi filharmonikusok tolmácsolásában. Az orosz zeneszerzőnek ez volt a második operája, mely Puskin költeménye nyomán készült. 1841-ben komponálta, és a következő évben Pétervárott mutatták be.

Ezt követte Niccolo Paganini (1782–1840) olasz zeneszerző, hangszervirtuóz I., D-dúr hegedűversenye, op. 6, a Bécsben tanuló Remus Rîmbu hegedűművész előadásában. A fiatal szólista technikailag kifogástalanul játszott. A legnagyobb könnyedséggel, természetességgel sikerült megoldania a nagyon nehéz kettősfogás-futamokat, üveghangokat, staccatókat, mindent, amit a 19. század ünnepelt szerző-előadója előírt ebben a műben, mely a legnehezebben tolmácsolható hegedűversenyek egyike. A versenymű elhangzása olyan spontán tapsvihart váltott ki, amilyet ritkán hallani. Remus Rîmbut, váradi lévén, régi ismerősünknek mondhatjuk, hiszen nem most először hallhattuk szülővárosában; már középiskolás kora óta majdnem minden évadban szereplője a koncertpódiumnak. Fellépéseit a tudatos építkezés, programbővítés jellemzi, a kötelező preklasszikus, klasszikus repertoártól Paganiniig jutott el. A közönség viharos tapsát, stílusosan, Vittorio Monti olasz zeneszerző leghíresebb kompozíciójának, a Csárdásnak az – improvizált kísérettel való – előadásával és egy Paganini Capriccio-részlettel köszönte meg. Óriási siker koronázta játékát, a publikum nem akarta leengedni a színpadról.

Csajkovszkij-szimfónia

Szünet után Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) orosz zeneszerző I., g-moll szimfóniája, op. 13 csendült fel a szimfonikus zenekar tolmácsolásában, a filharmónia állandó karmesterének, Romeo Rîmbunak a dirigálásával. A szimfónia a Téli álmodozás alcímet kapta, ugyanis a művet a Ladoga-tó környéki események, a téli táj hangulata ihlette. 1866 nyarán készült el, és 1867-ben mutatták be Moszkvában, Nyikolaj Rubinstein vezényletével. Csajkovszkij összesen hat szimfóniát írt; az első három nagyon ritkán hallható, többnyire ismeretlen mind a muzsikusok, mind a közönség körében. A csütörtökön elhangzott g-mollban fellelhetők az utolsó három szimfóniában már tudatosan kidolgozott stílusjegyek: a jellegzetes orosz melankólia, a népzene – helyenként városias jellegű – jelenléte, az ünnepélyesség. Az Enescu–Bartók koncerttermet zsúfolásig megtöltő, hálás közönség nagy tapssal köszönte meg ezt a csodálatos estét.

Dérer Ferenc