Adventi kamarakoncert

Kedd este a Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenytermében lépett fel az intézmény most létesült kamarazenekara. Koncertmestere Costin Éva volt, közreműködtek: Kozsa Ágnes, Szabó Barna hegedűn és Garai Zsolt csembalón.

A tizenhattagú kamarazenekar barokk művekkel köszöntötte a karácsonyt. Bevezetésként megszólalt Händel a-moll Concerto grossoja (op. 6., nr.4; 1739 London). A mű az olasz dallam, a német alaposság és a francia szellem csodálatos szintézise. Az első tétel ékes melódiáját az első hegedűsök szólaltatják meg, amely energikus muzsikát hoz felszínre. A második tétel olasz elődeire urtal és Beethoven késői szonátáit jövendöli. Szabadon lélegző, dalszerű a lassú tétel a Largo piano. A befejezés pedig heves lendületű fúga. Ezt követően Vivaldi a-moll Concerto két hegedűre, vonósokra valamint continuora csendült fel (op. 3.; nr.8.). A kompozíció a Harmóniai szeszély sorozatának egyik darabja. Az 1713 körül írt versenymű ezek közül a legismertebb. Az első rész tömör hangzása után szólal meg a költői szépségű passacaglia, amelyben felcsendül a két hegedű ariozus párbeszéde, amely a befejezés előtt szenvedélyessé válik. A harmadik rész lefelé lépő skálamenetét a két szólista adja elő, mely pompázó pátoszt fejez ki. Alfred Einstein (a neves fizikus unokatestvére) így ír. „Úgy tűnik, mintha egyy barokk díszteremben kinyíltak volna az ablakok és ajtók, és beköszöntene a szabad természet...” Kosza Ágnes kivételesen szép hegedűjátéka érzelmileg tökéletesen azonosult a versenymű hangulatával, játéka egyaránt felszabadította az enrgikus életerőt és a csodálatos szépségű líraiságot. Szabó Barna méltó társa volt Kosza Ágnesnek, rendkívül muzikálisan vezette szólamát.

Zenei optimizmus

A műsor első részében csendült fel J.S. Bach III. Brandenburgi versenye (BWV. 1048; 1717-23, Köthen). A szerzőt a hat versenymű megírására a kötheni udvar zenei igényei késztették, lényegében itt alakult ki hangszeres muzsikája. A harminckét éves Bach tizennyolc főnyi válogatott zenészekből álló együttes számára írta sorozatát, mely a brandenburgi őrgróf megrendelésére készült. A mű magában rejti a technikai igényességet valamint a polifón szerkesztésmódot. Az első tételhez nem írt tempójelzést a szerző, noha a tétel gyors játékot követel. A műben jelentkezik Bach művészetének ereje, optimizmusa. Vérbő energiát fejez ki a muzsika: az első tétel sodró, lendületes zene, amelyet egy rövid epizód visz át a második tételbe. Ezt a kis szakaszt a csembaló játssza. Garai Zsolt, a váradi Emanuel Egyetem zene tanszékének csembaló és orgonatanára a hangszer technikájában jártasan, igényesen formálta meg szólamát. Ezt követi a diadalmas napfényes zene. Az együttes biztos formáló készséggel, megragadóan szólaltatta meg az igényes alkotást.

Népszerű muzsika

A műsor második részében Albinoni népszerű g-moll Adagioja hangzott el. Megjegyzendő, hogy együttes kell előadja aművet, ahogy az ezen a koncerten is történt. Kiemelkedő volt Arcangello Corelli g-moll Karácsonyi Concerto grossojánaka (op.6; nr.8) előadása. A hattételes szerzemény az egyik legnépszerűbb komopzíciója Corellinek. Az együttes jól hozta felszínre a mozgalmasságot, és Costin Éva is megajándékozott a mű kívánta virtuóz hegedűszólammal. Ugyancsak élvezhettük a lassúra szabott áriát, a táncos lejtésű sarabande-ot és a karácsonyi ünnepi zenét idéző Dél-olasz utcai síposok hagyományos pastoralejának muzsikáját is. Befejezésként csendült fel Bach híres Air-je a III. D-dur szvit második tétele (BWV. 1068.; 1730, Lipcse). Az önmagáért szóló ének, a vég nélküli ária a kívánt előadásban csendült fel, nem romantikus átdolgozásban. A nagy sikert aratott est hallgatósága lelkesen köszöntötte a fiatal együttes első fellépését.

Tuduka Oszkár