A papság nem egy magánügy

Nagycsütörtök délelőtt krizmaszentelési mise volt a nagyváradi Székesegyházban, amelyen az egyházmegye papsága együtt misézett Böcskei László megyés püspökkel.

Az ünnepi liturgia két kiemelkedő mozzanata volt a papok szentelési fogadalmának megújítása, valamint az év folyamán a szentségek kiszolgáltatásánál használt olajok megszentelése (keresztelendők olaja, betegek olaja és a szent krizma).

Bevezetőjében Exc. Böcskei László megyés püspök arra hívta fel paptestvérei figyelmét: Krisztus megváltó szenvedését, halálát és feltámadását készülnek hirdetni a világnak, a legszükségesebb, a leghatásosabb és legértelmesebb üzenetet terjeszteni a következő napokban, átérezve a hivatásuk magasztosságát. Ugyanakkor köszönetet mondott a kitartásukért, a hűségükért és a jóindulatukért, amelyet Isten népe, az egyházmegye és a római katolikus egyház szolgálatában tanúsítanak. Úgy fogalmazott: akik a tiszta életet a Mester közelségében keresik, azok megtapasztalják ennek az eredményeit, melyek a lélekben virágoznak ki legelőször, hogy új örömöknek a forrásai legyenek.

Különleges hangulat

Homíliájában a főpásztor azt emelte ki, hogy megváltásunk misztériumának ünnepe a szent három napban csúcsosodik ki. A kereszténység kezdetén Jeruzsálemben nagycsütörtökön kétszer is megünnepelték az eucharisztiát, a reggeli és az esti órákban. A római egyházban a megbékélés került középpontba, mint a passióra való felkészülés elengedhetetlen feltétele, a későbbi gyakorlatban pedig a nagycsütörtök egy határpontot jelentett a húsvét felé haladó keresztény ember életében, hiszen most zárul le a nagyböjti előkészület hat hétre terjedő bűnbánati és tisztulási ideje, hogy elkezdődjön a szent három nap együttérző és reményteli ünneplése, amikor Jézus földi élete utolsó szakaszainak felidézésével egészen közelről szembesülhetünk azzal, ami megváltásunknak az ára volt, és egyben megújulásunknak, újjászületésünknek a kezdete. A krizmaszentelési misén a püspök a papjaival együtt mutat be szentmisét, amelyen a szent olajok megáldása történik. Maga a pap és az ő küldetése kerül előtérbe, mert általuk jelenül meg Jézus nevében a világot megváltó áldozat. Találkozik maga a szentség forrása, Krisztus a szentségeinek a közvetítőivel, akik a papok, hogy még jobban kifejezésre jusson az innen eredő, és a megújulást előmozdító isteni akarat és működés, mely végérvényesen a húsvéti misztériumban valósul meg azok számára, akik nyitottak az Úr kegyelmi ajándékaival szemben.

Arról is beszélt Böcskei László: a nagycsütörtöki szentmisének van egy különleges hangulata, amikor a papok nemcsak a szentmisén, hanem az olajszentelésnél is koncelebrálnak. Együtt végzik a szentelést úgy, hogy körülveszik a püspököt kitárt kézzel, és megszentelik az olajokat, jelezvén azt, hogy minden áldás az eucharisztiából ered. Azt is nyomatékosította: a pap nem egy mindennapi és megszokott üzenet őrzője és hordozója, a papság pedig nem egy magánügy. A Gecsemáné-kertbe imára vonuló Jézus lehet az élő kép számukra, amelyben mindig meg kell sejteniük azt a másságot, mely a küldetésükhöz tartozik, és ami az életelemük, mert egy pap soha nem lehet olyan, mint a többi ember, nem vetheti le kiválasztottságának köntösét. Az eredményes és hiteles papi életben és szolgálatban az áldozatvállalás olyan kell legyen, mint az épületet összetartó tégla, elképzelhetetlen e nélkül- hangsúlyozta.

Ciucur Losonczi Antonius