A gyógyítás közelséget jelent

Nagyvárad- Február 11-én, szerdán, Szűz Mária Loudes-i jelenésének ünnepén, a Betegek 23. Világnapján a Székesegyházban ünnepi szentmise keretében részesülhetnek a betegek kenetében a rászorultak.

A vakot úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg lába lettem. Ferenc pápa ezen Jób könyvéből vett idézetével köszöntötte a megjelenteket Exc. Böcskei László megyés püspök szerda délután a Székesegyházban zajlott ünnepi szentmise kezdetén. Bevezetőjében a betegszolgálat értékére és fontosságára figyelmeztetett, arra, hogy ez egy olyan nemes feladat, amit nem lehet úgymond távolról végezni, távkapcsolóval irányítani, hiszen emberközelséget igényel és feltételez. Hangsúlyozta: a Szentatya üzenete ugyanakkor azt is nyomatékosítja, hogy a betegápolást csak úgy lehet végezni, ha kilépünk saját magunkból, és belépünk a szenvedő testvéreink világába, hogy a fájdalmaikból mi is részesülve, enyhülést vigyünk a számukra. Arról sem szabad megfeledkeznünk emellett, hogy a betegek mellett töltött idő szent idő, mert a jézusi parancsot követjük, amikor egymás mellé állunk.

A főpásztor ezután a szentmisét a betegekért ajánlotta fel, illetve mindazokért, akik gondozzák őket, arra kérve az egybegyűlteket: imádkozzanak azokért is, akik a házi gondozást a Caritason keresztül az egyházmegyében szervezett módon végzik, hiszen az elmúlt napokban megható tapasztalatai voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen türelemmel, szeretettel és odaadással végzik a munkájukat, tesznek eleget hivatásuknak.

Krisztusi példa

Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Elmélkedésében Mons. Fodor József általános helynök azt emelte ki: Krisztus sem ment el részvét nélkül semmiféle ínség mellett, hanem úgy haladt át ebben a világban, hogy jókat cselekedett. Gyógyítóként megmutatta isteni hatalmát, és együttérző szeretettel nem csupán a lelket, hanem a testet is ápolta. Földi élete folyamán mint az orvosok, gyógyított, és a tanítványait is arra szólította fel, hogy hirdessék Isten országának eljövetelét, és segítő társa volt ebben a Szűzanya. Úgy fogalmazott a vikárius: „mi is azért gyűltünk most össze, hogy a betegek gyógyítójánál találjuk meg azt, amire szükségünk van, hiszen az egész világ beteg, várja a gyógyulást. Ajánljuk fel tehát szenvedéseinket kárpótlásul, vezeklésül a bűneinkért, hogy Isten megkegyelmezzen, és fogadjon atyai szeretetébe valamennyiünket”.

Ciucur Losonczi Antonius